Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Medgyesi Konstantin: Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban
MEDGYESI KONSTANTIN Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban Beszédének következő részében egyrészt hitet tett amellett, hogy a „demokrácia erőinek nem szabad szétforgácsolódniok"70 - s ezzel a más véleményt korlátozó, kizáró összefogás-érvelés manipulációs technikáját alkalmazza -, másrészt viszont gyorsan hozzáteszi, hogy az összefogásban, vagyis a létező koalícióban „nem lehet helye" azoknak az „elemeknek, amelyek demokráciaellenes erőket, tényezőket, érdekeket képviselnek.”71 Horváth érvelésében egyszerre érhető tetten a kirekesztés és a korlátozás nyelvi panelje. Bechtler Péter, a szociáldemokraták vezérszónoka őszintén beszélt arról, hogy 1945 óta egyetlen törvényjavaslat sem váltott ki „annyi ellenhatást,"72 mint a napirenden lévő javaslat. „A törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál láthattuk, hogy a törvényhozók közül nem mindenki tartja szükségesnek a demokratikus rendszer és a köztársasági államforma hathatós védelmét."73 Bechtler szerint a törvényjavaslat ellenzői azzal érveltek, hogy „a nyugati demokrácia rendszerét nem védik ilyen szigorú törvények."74 A szociáldemokrata képviselő szerint ezek az erők „nem akarják tudomásul venni azt, hogy az elmúlt évtizedekben sokat tanultunk és nem akarjuk, hogy a magyar demokrácia [...] a weimari Németország sorsába jusson”75 - hozta elő a munkáspártok ekkoriban, a második világháború lezárását követő évben teljesen jogos félelmekre, valós aggodalmakra alapozott, de 1946- ra már szokásos weimari hasonlatát Bechtler Péter. Egyértelműen látható, hogy a weimari példa sulykolása a baloldal részéről 1946-ban egyben a választások demokratikus ethoszának és természetesen a '45-ös kisgazda parlamenti győzelem relativizálásának is eszköze. Nánási László a Parasztpárt nevében támogatásáról biztosította a törvény- javaslatot. Beszédében nem azonosítható a demokrácia-tematika szempontjából érdemi elem. A parasztpárti szónok kijelentette: „Minden becsületes demokratikus ember egyetért velem, hogy a demokráciát, a köztársaságunkat meg kell védenünk. Abban lehet csupán vita közöttünk, hogy milyen módon, milyen törvényekkel - enyhe vagy esetleg túlzottan is erős törvényekkel. Ebben a kérdésben [...] a Nemzeti Parasztpártnak az az álláspontja, hogy inkább túl erős törvényekkel védjük."76 A Parasztpárt meg sem próbált saját érvkészletet behozni a demokratikus államrend védelméről szóló törvényjavaslatról szóló diskurzusba, kommunikációs tekintetben e kérdésben is megelégedett a kommunisták segédcsapatának szerepével. 70 Uo. 722. p. 71 Uo. 72 Uo. 725. p. 73 Uo. 74 Uo. 75 Uo. 76 Uo. 728. p. 203
