Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Medgyesi Konstantin: Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban
MEDGYESI KONSTANTIN Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban Orbán László beszédében igyekezett a törvényjavaslatot a demokratikus történelmi hagyományok rendszerébe illeszteni. „Ez a törvény a magyar demokrácia, a magyar szabadságharcosok legjobb hagyományaira támaszkodik és onnét meríti erejét, a Dózsák, a Petőfik, a Kossuthok, a Táncsicsok hagyományaira támaszkodik, arra a kérlelhetetlenségre és hajthatatlan szellemre, amely a magyar demokrácia hőseit és legjobbjait jellemezte a nép ellenségeivel szemben. Petőfi sem alkudott 48-ban. A »belső bitangokat« tartotta legnagyobb ellenségnek, akasztófát kívánt a királyoknak”65 - mondta a kommunista képviselő. A demokratikus államrend védelméről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában a kisgazdapárti szónok Bognár József volt. Bognár beszédében Orbánhoz képest jóval gyengébb retorikai erővel igyekezett a pártja álláspontját és közvetve annak demokrácia értelmezését illusztrálni. A kisgazda képviselő beszélt a törvényesség, a demokratikus intézmények megerősítésének fontosságáról, illetve arról, hogy mennyire kiemelt feladat az „emberi jogokhoz való szilárd ragaszkodás,"66 de összességében a megszólalás nem tekinthető demokrácia-hitvalló beszédnek. Bognár meg sem próbált érveket gyűjteni arról, hogy a jövendőbeli törvény milyen veszélyeket hordoz magában, ezért csak az általános demokrácia elvek rutinszerű felmondása jellemzi a parlamenti felszólalást. „Tartsuk meg a demokrácia törvényeit, hajtassuk végre a demokrácia rendelkezéseit az élet egész területén. Annak érdekében, hogy ez a harc, amelyet a demokráciáért folytatunk, ne csak büntetőjogi téren vívott harc legyen, szükség van a stabil rendre"67 - hangoztatta a honatya, aki a koalíciós évek második felében már a kommunistákkal kompromisszumot kereső kisgazda közéleti személyiségnek számított.68 A következő felszólaló a kommunista Horváth Márton volt, aki nagy lendülettel adta elő a kommunista álláspontot: „Jól tudjuk, hogy maga a törvény nem elég a védelemre. Lehet olyan elképzelés, [...] amely túlságosan megnyugszik, túlságosan úgy képzeli, hogy ha meghozzuk a törvényt, akkor rábízhatjuk a jogászokra, rábízhatjuk magára a törvény erejére, hogy megvédje, s hogy így fejezzem ki magam: helyettünk megvédje a magyar demokrácia érdekeit. Nem! Megtanultuk az elmúlt évtizedek alatt és ezt a leckét meg kell most is jegyeznünk, hogy ezek a törvények annyit érnek, amennyi erőt felvonultatunk a törvények mögött, különben üres paragrafussá, papírronggyá válnak. A demokrácia megvédése csak azt jelentheti, hogy megerősítsük ezt a demokráciát, hogy továbbfejlesztjük a demokráciát azokkal az ellenségekkel szemben, amelyek már kimutatták a foguk fehérét és amelyekre tudjuk, — a legfőbb ideje, — hogy a törvény erejével és szigorával sokkal határozottabban csapjunk le"69 - fogalmazta meg parlamenti szónoklatában a kommunista ellenségkép iránti igény karakterológiáját Horváth. 65 Uo. 66 Uo. 713. p. 67 Uo. 715. p. 68 Bognár 1944 és 1990 között folyamatosan parlamenti képviselő volt. 69 Nemzetgyűlési Napló 1945-1947.1. kötet. 718-719. p. 202
