Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Medgyesi Konstantin: Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban
MEDGYESI KONSTANTIN Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban Szintén figyelemre méltó, hogy a szabadságjogok büntetőjogi törvényi védelme az MKP-s dimenzióból „menlevelet" jelent a „fasiszták" és „reakciósok" számára. E rövid szövegpanelből is kiderül, hogy a koalíciós évekbeli kommunista stratégia tekintetében a büntetőjogilag deklarált védelem alatt álló szabadságjogok fölösleges korlátot jelentenek a kialakítandó „népi demokrácia”, a jövőben formálódó proletárdiktatúra szempontjából. A Független Kisgazdapárt 1946. március 1-jei frakcióülése Nagy Ferenc miniszter- elnökre ruházta a jogszabállyal kapcsolatos döntést.54 A március 5-i pártközi értekezleten a koalíciós felek megegyezésre jutottak, pontosabban Nagy Ferenc lényegében feltétel nélkül engedett a kommunista törekvéseknek a jogszabály tartalmával kapcsolatban.55 A törvényjavaslat parlamenti vitájára március 12-én került sor. A vitában elhangzottak csak megerősítették a korábbi formális döntést, de az érvkészletek rekonstruálásával vázolható a koalíciós évekbeli kisgazda és a kommunista demokrácia-megközelítés lényege. A plenáris ülésen a kommunista Orbán László volt a törvényjavaslat előadója. Orbán arról beszélt, hogy a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat „nem valami speciális, újszerű alkotása a magyar demokráciának,”56 mert korábban a dualizmus időszakában és a Horthy-rendszerben is büntetőjogi rendelkezésekkel védték az állami struktúrát. „Minden állami rend védi a maga létét ellenfeleivel szemben és az államban az uralmat gyakorló társadalmi erők, társadalmi osztályok védik a maguk uralmát az ellentétes érdekű társadalmi osztályok támadásával szemben”57 - érvelt a kommunista képviselő, azzal a megközelítéssel nem törődve, miszerint sem a dualizmus, sem a Horthy-korszak joggyakorlata nem tekinthető demokratikus jogállami jellegű struktúrának. Orbán demokráciáról és demokratákról beszél, de a mintaszerűen megalkotott panelek mögött érvelésének lényege, hogy a kommunista stratégiával szemben álló erők ellen a lappangó kommunista előrenyomulásnak jogi bázisra van szüksége: „Felvetődik a kérdés, szükség van-e erre a védelemre. Egyesek szeretik a dolgot úgy beállítani, mintha a magyar demokráciát már semmiféle veszély sem fenyegetné, mintha a fasizmust és a reakciót Magyarországon már végérvényesen sikerült volna eltörölni a föld színéről. Nézetem szerint ez az álláspont csak arra jó, hogy lefegyverezze és elaltassa a magyar demokrácia híveit akkor, amikor pedig éppen éberségre, ébrenlétre volna szüksége ellenségeivel szemben. Lemondani egy ilyen törvényről és egy ilyen védelemről annyit jelentene, mint letenni egy erős fegyvert az ellenség előtt. Az lenne a csoda, ha ez a friss, fiatal magyar demokrácia, amely tradícióval alig-alig rendelkezik, nem szorulna büntetőjogi védelemre. Ilyen csodák azonban — jól tudjuk — nincsenek, nem léteznek. 54 Uo. 195. p. 55 Uo. 203. p. 56 Elhangzott a nemzetgyűlés 24. ülésén 1946. március 12-én. A demokratikus államrend védelméről szóló törvényjavaslat vitája megtalálható: Nemzetgyűlési Napló 1945-1947.1. kötet. 701-744. p. (703. p.) 57 Uo. 200
