Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége
Szemere Manó a makói felső-középosztály jellegzetes alakja volt. Élettörténetén és te-vékenységén keresztül szemléletesen megismerhetjük azt, hogy a 20. század eseményei hogyan formálták egy makói zsidó polgár életét, hogyan hatottak viselkedésére és mentalitására.1 A középosztály meghatározása bonyolult és összetett feladat. A fogalom társadalom-történeti megközelítésben lényegében a polgársággal azonos. A makói helytörténetírás még mindig adós az 1870-1944 közötti helyi középosztály meghatározásával, struktúrájának, fej-lődési dinamikájának leírásával. Annyi bizonyos, hogy Makón a 19-20. század fordulójára a sajátos mezővárosi paraszt-polgári fejlődés eredményeként a legtöbb adót fizetők (virilisek) csaknem fele földesgazda volt. Bár jövedelmi viszonyaikat tekintve a helyi középosztályhoz, felső-középosztályhoz tartoztak, mentalitásukat még korántsem nevezhetjük polgárinak.2 Ko-herens, közös „osztálytudattal” rendelkező középosztályi réteg tehát nem alakult ki. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy Makón a századforduló idején a virilis polgároknak csupán 15 százalékát alkották a szellemi szabadfoglalkozásúak és tisztviselők, valamint ugyanannyit a kereskedők. A kereskedők között a zsidóság egyértelműen felülreprezentált volt. A virilisek által képviselt makói felső középosztályra - úgy tűnik - nem érvényes az az általános megál-lapítás, hogy annak a zsidóság volt a meghatározó eleme. 1894-ben Makón ugyanis a legtöbb adót fizetőknek 15, 1907- ben is csupán 20 százaléka volt zsidó származású.3 A századforduló a makói zsidóság fénykora volt. A népes közösség a város lakosságá-nak 6-6,5%-át alkotta. A vagyonilag és társadalmilag erősen differenciált zsidóságot neológ és ortodox felekezetek alkották, az ortodoxián belül haszid közösséggel. A családfők számát (adózók) tekintve a 19. század végén még a neológia volt többségben, azonban a magas szüle-tésszám miatt az ortodox felekezetűek lé- lekszáma elérte, majd az 1920-as évekre meghaladta a neológokét. A Schvarz család: jogfosztottságból a polgári elitbe Szemere Manó apai ágon a makói Schvarz családból származott. Nagyapjáról, Schvarz Hermanról, aki az 1820-as évek végén született, igen keveset tudunk. Az 1840-es években kisebb kereskedő (questor). Viszonylag későn nősülhetett, mivel 1839-ben és 1844-ben nőtlen ifjúként a zsidó község adót vetett ki rá. 1848-ban nem tartózkodott Makón, nevét nem talál-juk a népösszeírásban. 1856-ban végelbocsátó levelet kért és kapott a város bírájától. Valószí-nűleg ekkor házasodhatott. Felesége Tem(m)er Mária (Mari/ Marie). Hat gyermekükről tudunk, akik közül öt biztosan megélte a felnőttkort. 1 A tanulmány (életpálya rekonstrukció) elsősorban írásos, levéltári forrásokon alapul, de a szerző felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit is. 2 Bár a Makó monográfia részletes képet ad a demográfiai folyamatokról, a társadalom szerkezetét nem vizsgálja. Lásd: Szabó Ferenc: Népesség, népmozgalom, társadalom. In: Tóth Ferenc (szerk.): Makó monográfiája, 6, Makó, 2004,123-172. A helyi társadalmi struktúrában a középosztály, azon belül a felső-középosztály és a városi elit majdani vizsgálatához a legtöbb adót fizetők (virilisek) vizsgálata szolgálhat kiindulópontként. 3 Vő.: Kövér György - Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, 2006.162-164.; Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Makó (a továbbiakban: MNL CsML ML) Makó város tanácsának iratai (a továbbiakban: MVTI) 12.749/1907. URBANCSOK ZSOLT Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége 148
