Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége
URBANCSOKZSOLT Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége 1858-ban ismét Makón találjuk őket; ekkor Herman fakereskedelemmel foglalkozott. Egy évvel később itt született meg Rozália nevű lányuk, aki nem sokkal első születésnapja után meghalt. Az 1860-as években Sámuel a Lippához közeli Kizdián (1865), Sarolta pedig Észak-Er- délyben, Kékesen (1868 k.) született. A családfő minden bizonnyal állandó teleppel nem rendelkező fakereskedő volt, egyfajta üz-letkötő, aki a termelők és nagyobb kereskedők közötti kapcsolatot biztosította. Családjával ezért gyakran költözött. Az 1870-es években ismét Makón telepedett le. Itt születtek Adolf (1874), Matilda (1876) és Róza (1880) nevű gyermekei. Schvarz Herman - zsidó kortársaival együtt - élete első felét az elsősorban tilalmakkal szabályozott makói zsidó község, az úgynevezett zsidó kommunitász tagjaként élte. A zsidó-ság ekkor a társadalmon kívül rekesztve, mintegy „pária" létben élt. A közösséget - elvben - területileg is elkülönítették a keresztény közösségtől. A Csanádi püspök-földesúr joghatósága alatt meghatározott helyen, az úgynevezett zsidó fertály területén kellett élniük. Házat a város más részén nem vehettek, a korabeli szóhasználattal élve, csak a „zsinóron belül" élhettek. Ez azonban nem jelentett gettólétet. Már az 1820-as évek közepétől a legmódosabb zsidóknak (Na- sitz, Pulitzer, Nágel) házaik voltak a „zsinórón kívül”, a Piactéren. A két kommunitász kapcsolatát a mindennapi életben is inkább a kooperáció és a békés együttélés jellemezte. 1867-ben az emancipációs törvény meghozta a polgári jogegyenlőséget, majd 1895-ben a recepciós törvény a vallási szegregációt szüntette meg. Schvarz Herman gyermekei már a dualista Magyarország liberális jegyegyenlőségének idején születtek. A neológ zsidó felekezetű család szerény körülmények között, de viszonyla-gos jólétben élt. Gyermekeiket taníttatták, és megpróbáltak részükre minél előnyösebb házas-ságokat összehozni. Saroltát 1894-ben Kalmár (Kohn) Jakab makói pékhez, Matildát 1898-ban Gelléri Mihály budapesti könyvelőhöz adták. Salamon fiuk, aki a később a Sámuel nevet használta, néhai Pollák Emánuel makói házaló kereskedő lányát, Fánit (Fanni/Fanny) vette feleségül 1893-ban. A házassági bejegyzés szerint Schvarz Sámuel foglalkozása kereskedő, 1897-ben fakereskedő-segédként említik. Ekkor 27 éves. A szintén 27 éves vásárhelyi Pollák Józseffel 1897-ben fakereskedő céget ala-pítottak Pollák és Schvarz néven, amelyet a város Maros felől eső részén, az akkor még külte-rületnek számító másfél hold nagyságú, szuszogói szőlőföldön létesítettek. Azt nem tudjuk, hogy a beruházáshoz szükséges tőkét honnan teremtették elő. POLLÁK és SCHVARZ FAKERESKEDÉSE MAKÓN. Makó, 190^ '/^-íÍU-í /o <22 Telefon 17. sz. 3 4 Urbancsok Zsolt: A makói zsidóság prozopográfiája (kézirat) 5 MNL CsML ML XV.53. Házas és ház nélküli zsidók összeírása 1855. 6 Urbancsok Zsolt: Együttműködés és egymás mellett élés - Zsidók és magyarok a 18. században Makón. In: Emlékeztető I /3-4. szám, Hódmezővásárhely, 2016.8-13. 7 Urbancsok Zsolt: A makói zsidóság prozopográfiája (kézirat) 8 MNL CsML ML MVTI9530/1897, és MVTI Iparhatósági iratok D lajstrom 28/1897. 149
