Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Tóth István: Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata
TOTH ISTVÁN Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata Hazája negatív tapasztalataiból érveket és tényeket gyűjtött össze. Mindazokat a türelmetlen lépéseket látta és kifogásolta, intő példaként használta munkáiban. Ezekről a tapasztalatairól a következőket írja: „A középiskola olyan, mint egy nagy gép, melynek egyik végébe százankint rakják bele a tót fiúkat, s a másik végén mint magyar emberek jönnek ki." Ugyanebben az akkor nagy port felvert könyvben olvassuk ezeket is: „Ha a tót magyarrá lesz, emelkedik, ha a magyar lesz tóttá, süllyed, az előbbi nyereség, az utóbbi nagy veszteség nemcsak a magyar nemzetre, hanem az emberiségre is. Ily világnézet mellett természetesen nem lehet elképzelni a nemzeti kisebbségek megbecsülését és a békés együttélést, hanem csak a harcot életre- halálra. Pedig az ily világnézetet valló emberek magukat művelt embereknek és hozzá jó keresztyéneknek tartották."6 Vallotta, hogy a kultúra igazi alapja népiességében van, s ha igaz akar lenni, csak ezen alapon építhető fel. A kultúra alapeleme a szabadság és szabad verseny. A többféle kultúra nem romlása egy országnak sem, sőt éppen a többféle kultúra igazi versenye tesz egy országot erőssé - ha megvan a közös együttélésnek szeretete és megbecsülése.7 Jól tudta láttatni, hogy az elmúlt korok jó törekvései miként fordulnak későbbi évszázadokban az eredeti cél ellenébe. Ezért is ragaszkodott a családi szféra nyelvi szempontú zavartalanságához, kizárólagos önrendelkezéséhez. Ezért a régi pedagógusoknak és idealistáknak, akik már a XVIII. században hirdették a népoktatás általánosítását, felrója, hogy nem is gondoltak arra, hogy a népiskola lesz a kis népek beolvasztásának legnagyobb és legcélravezetőbb eszköze. Hitte, hogy a népiskola, ha igazán népiskola akar lenni, kell, hogy folytatása legyen annak a családnak, amelyből a gyermek származik. Ez volt a legnagyobb pedagógusnak, Pesta- lozzinak is az elve. Az exkluzív nemzeti államokban a kisebbségekre nézve az iskola nem a család folytatása, hanem a családi gyökerek elszakítása és az ágnak más törzsbe való beoltása.8 Munkájában, amely halála után több évtizeddel jelent meg, az egynyelvű nemzeti ideált kritizálja, és magyarázza, miért nem ért egyet azzal. Meggyőződése, hogy a nyelvegység még az államoknak sem biztos alapja. A nemzeti kisebbségek is adhatnak kultúrát az államnak, másrészt gátjai lehetnek egy rohamosan terjedő erkölcsi végpusztulásnak. Amíg egy társadalmat csak önálló egyéniségek tehetnek értékessé, úgy az államnak is értéket adhat a több népegyéniség kölcsönhatása, és így is létesülhet egy erős politikai nemzet. Ezek a gondolatok azt az alapvetést tükrözik, amely Bajza József XVIII. századi cseh biblikus nyelven íródott munkájában fogalmazódott meg: az egyszerű nép, a hegyi pásztornép az erkölcs őrzője és fenntartója. 6 Szeberényi Lajos Zsigmond: Nemzeti kisebbségek (Etikai tanulmány) Szeged, 1997.22.0. Grünwald Béla: A Felvidék. Bp., Ráth M. 1878.141. o. 7 Szeberényi Lajos Zsigmond: Nemzeti kisebbségek (Etikai tanulmány) Szeged, 1997.23.0. 8 Szeberényi Lajos Zsigmond: Nemzeti kisebbségek (Etikai tanulmány) Szeged, 1997.24.0. 133
