Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Tóth István: Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata
TÓTH ISTVÁN Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata Szeberényit a nyelvi jogokért való kiállása miatt a főhatósága és a Bányakerületi Evangélikus Püspökség számos lelkésze részéről is a pánszlávizmus vádjával illették. Publikációs tevékenysége és az egyházán belüli nyelvért való küzdelme külföldön is felkeltette a kisebbségekkel foglalkozók figyelmét. Kapcsolatban volt a kisebbségvédelmi szervezetekkel és vezetőikkel. Tevékenységüket követte. Azok munkájában azért nem vállalt részt, mert hazájának nem akart rosszat. Tudta, hogy ha aktivizálja magát külföldön, azt a hazája ellen felhasználhatják. A vádakra minden esetben jól felkészülten, tiszta, követhető logikával válaszolt. Olykor nézetei támaszaként a Nemzeti Kisebbségek Kongresszusán Genfben, 1925. október 15-én Balogh Artúr volt kolozsvári egyetemi tanár beszédéből idézett: „Ha nincs jogom gondolataimat szóban és írásban anyanyelvemen kifejezni, ha nincs jogom anyanyelvemen tanítani és tanulni, úgy világos, hogy nem rendelkezem a szabad véleménynyilvánítás jogával, úgy nincs is szabad tanítási és tanulhatási jogom. De ha a szabadság felett nem rendelkezem, és a többi polgári szabadságjogokat sem gyakorolhatom, mert a nemzeti kisebbség tagja vagyok, akkor általában nincsen semmi személyes szabadságom sem. Ha nincsen személyes szabadságom, akkor nincsen polgári egyenjogúságom sem, ami egészen nyilvánvalóan ellentmond a modern demokrácia alapelveinek. Egész határozottsággal vissza kell utasítanunk azt az ellenvetést, mintha a kisebbségi jogok bárminő kiváltságot jelentenének a kisebbségekre nézve. Nem, ezek a jogok semmi kedvezményes helyzetet nem teremtenek. Ellenkezőleg. Csak ha e jogokat a valóságban teljesen gyakorolhatjuk, csak akkor van személyes szabadságunk és polgári egyenjogúságunk. Az az állam, amely nem ismeri el a kisebbségi jogokat, nem érdemel helyet a modern demokratikus államok sorában. Nekünk követelnünk kell, hogy a kisebbségi jogok valóságos jogok legyenek, hogy egy jogállam alapelveinek megfelelően bírói védelem alatt álljanak, mert bírói védelem nélkül nincsen semmiféle jog. Az egyes állampolgárok részére, kik a kisebbséghez tartoznak, adva kell lennie a lehetőségnek, hogy nyelvjogaikat független bíróságnál követelhessék, ha azokat a közigazgatási hatóságok megsértik. Ez nem politikai, hanem jogi kérdés. A mi álláspontunk teljesen lojális. Nem az a célunk, hogy a kormányzásnak nehézséget okozzunk. Mindnyájan a jog és igazság alapján állunk, és ott megingathatatlanok vagyunk, mert nincs más hatalmunk, mint a törvénynek ereje, nincs más hadseregünk, mint jogunk helyes indokai. Mi csak azt kívánjuk, hogy a mi törvényesen elismert jogaink tényleges jogokká legyenek, nemcsak a papíroson, hanem a valóságos életben is."5 5 Szeberényi Lajos Zsigmond: Nemzeti kisebbségek (Etikai tanulmány) Szeged, 1997.21.0. 132
