Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kerek Ferenc: Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja
KEREK FERENC Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja Margit nénivel a gyakorlás különböző módjairól is sokat beszélgettünk. A „hogyan gyakoroljunk” kérdése már ekkor, zeneiskolásként is nagyon fontos volt a fejlődésünk szempontjából. A hangszeres tanár és a növendék igazi kapcsolata még árnyaltabban kirajzolódik a halhatatlan mesterek műveivel történő foglalkozás közben. Ilyen esetekben sajátos „zenei eszmecsere” folyik mester és tanítvány között, amikor voltaképpen kölcsönösen inspiráljuk egymást. Billentyűs hangszeren tanulva és zenei pályára készülve nem kerülhetjük meg J. S. Bach, Mozart, Beethoven, Chopin, Liszt és még sok más géniusz műveit. Margit néni közülük is kitüntetett módon szeretett és tudott foglalkozni Bach műveivel. Abban az időben, amikor nála tanultam, kis prelúdiumokat, barokk táncokat, két- és háromszólamú invenciókat játszottam. A mai napig emlékszem arra, amikor ezekből a darabokból részleteket mutatott be, és nagy alapossággal, hozzáértéssel elemezte azokat. Tanításának komplexitása ilyenkor érvényesült igazán. A jól megválasztott tempó, a megfelelő zongorahang, a pontos szólamarányok és harmóniák mellett különösen a zenei forma világos visz- szaadása és a kompozíció egységének megteremtése volt számára a legfontosabb. Sokszor ült oda a zongorához, hogy az elképzeléseit a hangszeren ő is bemutassa. Gyönyörű, telt hangú játéka, billentése, világos szólamvezetése és egyáltalán az a rajongás, ahogy Bach- zenét játszik a tanítványa és a maga örömére, felemelő érzés volt számomra. Játékában a modulációk iránti fogékonyságát, a zárlatok ízléses oldásait kedveltem talán a legjobban. Különösen nagy figyelmet fordított a jó pedálhasználatra. Bach-művek játszásakor minimális pedálhasználatot engedélyezett, és valójában pedál nélkül kellett elérnünk a plasztikus szólamvezetést. Emlékeimből felsejlik még Bartók művészete iránti elkötelezettsége, ami példaértékűnek is mondható, mivel az ő diákévei alatt a magyar zene kiemelkedő alakja még nem tudta elnyerni minden muzsikus rokonszenvét. Világhírűvé válása után már könnyű rajongani egy szerzőért vagy elismerni őt. Bár Bartók később sem lett olcsó divathullámok kedvence, az határozottan állítható, hogy akik már életében felismerték kozmikus jelentőségét, azok jó ítélőképességgel rendelkeztek. Margit néni mindenképpen közéjük tartozott. Óráinkon a legelvontabb bartóki zenét is néhány hanggal, szóval vagy bemutatással azonnal egyértelművé és érthetővé tette. ízesen, gesztusgazdagon és stílusbiztonsággal tanította a rubatókat, a parlandókat és a bartóki zene jellemző akcentusait. Közel érezte magához ezt a rendkívüli dinamizmust, ezt a barbár őserőt, amit soha nem eltúlozva, de mégis mély intenzitással mutatott be. Schumann zenéje is nagyon közel állt leikéhez, akár zaklatott, akár lírikusán suttogó, vagy elomló- an lágy muzsikáról is esett szó. Beszédes megnyilatkozású, világos artikuláció és igen szép zongorahang jut ezekről a művekről eszembe. Keveset játszott, illetve mutatott be ezekből a darabokból, de nagyon érzékenyen és poétikusan. Ilyenkor megjelent valami igazi ihletettség nemcsak a játé44
