Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kerek Ferenc: Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja
KEREK FERENC Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja kában, hanem az arcán és sugárzó tekintetében is. Távolba nézve zongorázott, mint aki látja szellemképét a megszólaltatott szerzőnek, és várja annak elismerő bólin- tását. Kiválóan tudta összekapcsolni a hangszeres és az elméleti tárgyak oktatását. Engem ő szoktatott rá arra, hogy minél több dallamot próbáljak lejegyezni hallás után. Ennek eredményeként sikerült eljutnom addig, hogy a rádióban elhangzott művekből képes voltam lekottázni többek között Mendelssohn Olasz szimfóniájának néhány témáját. Igazi sikerélmény volt, ami jobban inspirált, mintha a szokványos szolfézsórák monoton világában nevelkedtem volna. Különös, de eredményes és igazán hatékony módszerei voltak. Máig életképes és alkalmazható, csak vállalkozni kellene rá! Sok értékes módszertani és didaktikai mű és kitűnő zongoraiskola született a XX. században. Közülük az egyik legértékesebb a Kálmán György, Molnár Antal és Senn Irén által elkészített anyag. A kezdeményező az a Senn Irén (1883-1957), aki Margit néninek is az egyik meghatározóan fontos tanára volt a Zeneakadémián. Senn Irén a Fodor Magán Zeneiskolában is tanított, amely intézményt az ország egyik legszínvonalasabb zeneiskolájaként tartották számon. ( Ma ez az iskola Tóth Aladár nevét viseli.) Ebben a zeneiskolában tanítani igazi szakmai elismerés volt, és az itt tanuló diákok a legalaposabb és legbiztosabb tudást szerezhették meg és vihették tovább. Ez az átfogó szemlélet - a zeneoktatás egészét áttekinteni képes koncepció -, úgy vélem, hogy Margit néni egész pályafutása alatt jelen volt. Boldogok, büszkék és hálásak lehetünk azért, hogy ilyen minőségű közegben formálódhattunk, és alakult személyiségünk. Nagyon sok értékes percet kaptunk, és így most már csak az a felelősségünk marad, hogy adjunk ebből a gazdag termésből vissza minél több szépséget, hétköznapi csodát tanítványaink és embertársaink életének boldogabbá tételére. Visszaemlékezésem zárásaként ide kívánkozik Kodály Zoltán egyik soha el nem évülő gondolata: „ A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet. „ 45
