Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Forgó Géza: Dr. Espresit János az első világháborúban
FORGO GÉZA Dr. Espersit János az első világháborúban Több szerencsével járt a jezsuita rendházban, ahol ősz hajú, intelligens rendfőnök vezette végig. Elmondása szerint saját nyomdájukban német-albán nyelvtant is kiadtak. A jezsuiták naponta 200 osztrák-magyar hadifogolyról gondoskodtak, amikor tehették. Cserébe a magyarok rendbehozták a kolostor elhanyagolt kertjét.31 1916. január 26-án a hadtestparancsnok is megjelent a városban. Az albánok büszkén tűzték ki nemzeti lobogóikat házaikra és azok békésen lobogtak a hideg szélben az osztrák-magyar monarchia hivatalos zászlóival közösen. A lakosság kíváncsian állt sorfalat az utcákon, vallásukra való tekintet nélkül. Espersit Jánosnak feltűnt, hogy a nők is nadrágot viseltek, és sokan fehér színű ruhában jártak. „Az albánok nagyon szeretik a fehér színt - írta haza - de a tisztaság iránt kevés az előszeretetük, mert a fehér szín piszkos, legtöbbször szürke, különösen a hegyek közt."32 Részletesebben értekezik az Alesszióban (Lezha) megtapasztaltakról. A településen szerb katonai kórházra bukkantak, ami egy ezredorvos irányítása alatt állt. A sebesülteket nem bántották, sőt kitakarították a kórházat. A háborús viszonyokat azonban jól mutatja, hogy lovaikat az elhagyott katolikus templomba kötötték be. Espersit másnap felmászott a közeli hegy tetejére, körbejárta az egykori török vár romjait, és gyönyörködve tekintett le a közeli San Giovanni de Medua kikötőjére.33 A háború folytatódott, a szerb és olasz csapatok mindenütt visszavonultak, csak kisebb csetepaték voltak az ellenséges erők között. A Szkutariban létrehozott osztrák-magyar közigazgatás jó viszonyt ápolt az albánokkal. Február 9-én megszállták Tiranát. Majd egy heti ostrom után a Köves Hermann tábornok vezette osztrák-magyar és a szövetséges albán csapatok elfoglalták Durazzót, a kikötővárost. Az olasz csapatok ott fejtettek ki erős ellenállást, de „a reggeli szürkületben egyik zászlóaljunk benyomult az égő városba"- adta hírül Höfer altábornagy jelentése.34 Espersit János ekkor maláriában szenvedett, így a Durazzó környéki harcokban nem vett részt, de a kíváncsisága erősebb volt betegségénél. Szétnézett hát Tiranában. Meglátogatta a főtéren emelt mecsetet és a mellette elterülő mohamedán temetőt. Főleg idős emberekkel találkozott, törődött asszonyokkal, akik „azonban az arc fedettségét csak jelzik, pedig bátran eltakarhatták volna, mert kellemes látványt nem nyújtottak.” Kipróbálta a helyi „gasztronómiát" is. A tejeskávét ízetlennek érezte, a török süteményeket alig bírta lenyelni, mert olajjal készültek. A kenyeret felerészben rizslisztből sütötték.35 31 Espersit János 1916c 32 Espersit János 1916c 33 Espersit János 1916.c 34 Durazzót elfoglaltuk. Szamos 1916. 02. 28. 35 Espersit János 1916d 95
