Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Forgó Géza: Dr. Espresit János az első világháborúban

FORGÓ GÉZA

Dr. Espersit János az első világháborúban

A húsvéti ünnepeket egy albán közösségben töltötte, két ferences szerzetessel, akikkel latinul értekezett. A szerzetesek miséket celebráltak, és a környék lakói ellátták őket tojással, kukoricakenyérrel, sajttal. A templomot primitív alkotmánynak látta, ahol az áldozáshoz szükséges bort egy kis zöld üvegből, a vizet fekete kávéscsészéből öntötte a ministráns. Összebarátkozott egy török tanítóval is, aki tisztelete jeléül nyers tojást ajándékozott neki. A barátságuk bizonyításául „kezet fogtunk, a bal kezemet a vállára tettem s a jobb és bal halántékunkat összeérintettük, s végül a jobb kezünket a szívünkhöz emeltük" - emlékezett vissza Espersit János.36

A harcok elülte után érkezett meg Albánia legjelentősebb kikötőjébe, Durazzóba. Az út négy napig tartott Tiranából, pedig alig 40 kilométer a távolság. Előbb egy üresen maradt üzlethelyiség sarkában tudott szállást kapni. Szerencséjére régi katonatársa, Borsi Imre elkísérte a Wied Palotaként ismert épületbe. Ottani szobájának saját kezű rajza is megmaradt 1917. február 17-ről.37 A városról ennyit ír: „Teljesen keleti város. Piszkos. Zeg-zugos.”38

36 Espersit János 1916d

37 Espersit János rajza. 1917. 02.17. József Attila Múzeum. Espersit gyűjtemény

38 Espersit János naplórészlet. József Attila Múzeum. Espersit gyűjtemény