Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Forgó Géza: Dr. Espresit János az első világháborúban
FORGO GÉZA Dr. Espersit János az első világháborúban A gyertyagyújtásra este 7-kor került sor, majd elénekelték a Himnuszt. Az ünnepi beszédet Espersit János mondta. „Köszönöm, hogy beszédjével rávitt, hogy kisírjam magamat. Ez volt a mi karácsonyunk. Sírtunk” - lépett oda egy baka elér- zékenyülve Espersit Jánoshoz. Ekkor mindenki hazagondolt szeretteire, akik vártak rájuk. A szomorú hangulat ellenére a katonák énekeltek is: „Elmondom százszor: istenem, istenem / Mikor lesz már nékem szép, szabad életem? / Elmúlik a nyár, hol a hadak állnak / Fekete rózsája nyílik a halálnak.”171916. január elején Montenegró fekete hegyei közé rendelték, amelyet „borzalmas” helynek lát, „még talán az égbolt is kőből van” - vélekedett írásában.18 Akármerre is jártak a katonák, számukra a kapcsolatot a tábori posta jelentette a külvilággal és az otthonnal. A tábori postát (Feldpost) a mozgósításkor állították föl és katonai felügyelet alatt állt. Feladata a sereg és az állami postaszolgálat közötti összeköttetés biztosítása volt. Még az 1859-es olaszországi hadjárat idején próbálták ki először és Bosznia-Hercegovina okkupációjánál hozták hivatalosan létre. A tábori posta levelezőlapokat, nyitva feladott leveleket, pénzküldeményeket, újságokat és könnyen ellenőrizhető csomagokat továbbított portómentesen. Sajnos, Espersit szeretteinek küldött levelezőlapjai nem ismertek, pedig a tábori postaszolgálat a háború alatt kb. 1,5 milliárd lapot és levelet továbbított, valamint 227 millió postautalványt, és kb. 520 000 pénzes levelet, 36 millió ajánlott levelet és közel 17 millió csomagot!19 Espersit kedvenc lapját, a Világot és Az Estet is szállította, de nekik legfontosabbak az otthon hírei voltak. A családi leveleket várták: „...ha otthon tudnák csak, akik bennünket szeretnek, hogy mit jelent nekünk egy-egy tábori lap vagy levél, akkor mindennap kettőt írnának."20 Espersit János beásva egy gödörbe, a telefon, egy gyertya és egy blanket- tás füzet társaságában, görnyedve, keserű humorral írta meg első levelét a Makói Újságnak január 5-én. Alig háromszáz lépésnyire az ellenségtől. Nem volt ez veszélytelen, mert „ellenséges shrapnellek látogatják kedves csomagokkal", de jobb volt a szinte biztos halált jelentő szuronyrohamoknál. Szomorúan jegyzi meg, hogy az általa tapasztalt valóság nem hasonlít Molnár Ferenc Az £st-ben, egy „telefonista" félórájáról megjelentetett tudósításához, amely „olvasva szép, de végigkínlódva borzalmasan idegtépő".21 Az országos lapban megjelent harctéri tudósításból is hasonlókat ismerhetünk meg: „Fedezékük fatörzsekkel van befödve a shrapnellek ellen. A fatörzsek alatt keskeny nyílás, amelyen át kilátni."22 17 Espersit János 1916a 18 Espersit János 1916b 19 Ravasz István 2000.653. 20 Espersit János 1916a 21 Espersit János 1916a 22 Molnár Ferenc 2000. 343. 93
