Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Halmágyi Pál: Munkácsy és Pulitzer – Egy kapcsolat és egy festmény története
HALMÁGYI PÁL Munkácsy és Pulitzer - Egy kapcsolat és egy festmény története A több mint egy évtized alatt elkészült, majd felállítása után hamarosan New York és az Egyesült Államok jelképévé vált emlékmű megvalósításában Pulitzer Józsefnek meghatározó szerepe volt. Az Amerika által vállalt talpazat megépítésére ugyanis nagyon lassan gyűlt össze a szükséges pénz. Az ekkor már több százezres példányban megjelenő The Worldben a Pulitzer által indított sajtókampány azonban sikeres volt, és az összegyűlt adományokból felépülhetett New York kikötőjének bejáratánál a vaskos talpazat. A szobor rajza bekerült a The World főcímébe is, emlékeztetve az olvasókat a nagy jelentőségű kampányra4. Munkácsy Mihály is értesülhetett mindezekről művész szomszédjától5. Az óceánon több száz darabban áthajózott szobrot végül 1886. október 28-án avatta fel Grover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke. Szinte ugyanekkor érkezett meg a kikötőbe a szakszerűen felcsavart és becsomagolt festmény, a Krisztus Pilátus előtt. 1886. november 15-én az alkotója, Munkácsy Mihály is partra szállt New Yorkban6. Megkezdődött a festmény amerikai diadalútja. A New York-i magyarok fogadóbizottságot hoztak létre Munkácsy üdvözlésére, amelynek elnöki tisztét Pulitzer József vállalta el7. A festményt bemutató kiállítás az Old Tabernacle termében november 19-én nyílt meg a meghívott magas vendégek előtt8. Munkácsy Mihály itt és egy operaházi esten is találkozott honfitársával, Pulitzer Józseffel és annak amerikai feleségével, aki azonnal egy képet is rendelt tőle. Kate Davis (1858-1927) még arra is megkérte a művészt, hogy kísérje el egy ruhaszalonba, és közösen válasszák ki azt a ruhát, melyben majd modellt áll a képhez9. Minderről és a nagyon szívélyes fogadtatásról részletes levelekben számolt be Munkácsy Mihály a feleségének10. Néhány nap múlva, 1886. november 23-án újabb fogadást rendeztek tiszteletére a Delmonico étteremben. A magyar és amerikai zászlókkal feldíszített épületben ISTEN HOZOTT! felirattal fogadták a művészt. A díszbeszédet Pulitzer József tartotta angolul, szabadkozva, amiért nem magyarul köszönti a világhírű művészt11. A banketten képviseltette magát az osztrák-magyar konzulátus, és megjelentek New York politikai, gazdasági és kulturális életének legnevesebb képviselői. Pulitzer üdvözlő szavait a másnapi The World ÉLJEN MIHÁLY MUNKÁCSY! magyar nyelvű főcím után így idézte: Egy nagy művészt, Munkácsy Mihályt üdvözölhetjük körünkben, aki messziről jött idegen az Újvilágban, ezért szívélyes fogadtatás illeti. Köszöntjük őt, de nemcsak azért, mert nagy mester, hanem mert magyar is ... és a világ két legszebb országát képviseli itt körünkben - Magyarországot, ahol született, és fogadott hazáját, Franciaországot. 4 Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó. Budapest 2000. 28.0. Halmágyi Pál: Két makói Amerikában. Pulitzer József és Galamb József. In: Történeti Muzeológiai Szemle. Budapest. 2002.40.o. 5 Csillag: A modern sajtó .... 20.o. 6 Munkácsy Mihály válogatott levelei. Szerk.: Farkas Zoltán. Budapest, 1952.147-148.0. Továbbiakban: MMVL 7 Csillag: A modern sajtó .... 20.o. 8 MMVL 148.0. és Bakó i.m. 69.0. 9 MMVL 148.0. 10 Barátja és támogatója, De Marches báró halála után, Munkácsy 1874-ben vette el a fiatal özvegyet, Cecile Papier-t. 11 Csillag: A modern sajtó .... 20.o. 35
