Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kolarovszki Tamás: Ítél a nép – Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja
KOLAROVSZKI TAMÁS ítél a nép - Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja A vádiratban részletesen alátámasztották a vádlottak - így Szöllősi - hazaáruló tevékenységét, a hitleri Németországgal folytatott diplomáciai tárgyalásait, a fegyverszünet megakadályozására irányuló tevékenységét, továbbá az ország kifosztásában való közreműködését. Külön kiemelte a vádirat a zsidó rendeletek kibocsátását, a pesti gettó, valamint a főváros területén elkövetett tömeggyilkosságokat, az ellenállási mozgalom tagjai ellen elkövetett cselekményeket. A vádirat szerint a vádlottak tevékenységei, beszédei, írásművei azt a célt szolgálták, hogy az ország részvételét a háborúban fokozzák, a közfelfogást ez irányba tereljék. Szöllősi meghallgatása: 1945. február 13. Hetedik tárgyalási nap A kihallgatás megkezdésekor a bíró tisztázza, hogy megértette-e a vádat Szöllősi, aki elmondja, hogy a vádat megértette, nem érzi magát bűnösnek, de mélyen fájlalja a történteket, elsősorban a rombolást. Kifejti, hogy a rombolásért nem tartja magát felelősnek, és fájlalja azt a helyzetet, amibe Magyarország került. Ezzel akkor szembesült, amikor hazahozták. A nyilas mozgalommal kapcsolatban elmondja, hogy Szálasi 1942-ban bízta meg a párt képviseleti csoportjával, majd 1943 novemberében került a neve a párt lapjára, az „Összetartás"-ra mint főszerkesztő, mert elődje, Fiala Ferenc neve egy korábbi ítélet miatt nem szerepelhetett. Ő sem a lap munkájába, sem annak szerkesztésébe nem folyt bele, mindazt Fiala végezte. A náci megszállást követő tevékenysége kapcsán elmondta, hogy először Szálasi küldte az akkori magyarországi német követhez, Veesenmayerhez, azzal, hogy a Nyilaskeresztes Párt vezérpárt, így, ha a párttal tárgyalni kívánnak a németek, azt csak Szálasival tehetik meg. A bíróság elnöke a Veesenmayerrel folytatott találkozójáról kérdezte, külön arra volt kíváncsi, hogy a magyar belpolitikai helyzet szóba került-e. A vádlott tagadta, hogy erről beszélgettek volna, illetve, hogy a német követnek bármilyen befolyása lett volna. A tárgyalásvezető a parlamenti tevékenységéről kérdezi, külön kitér a „Törvényhozók Nemzeti Szövetségének" megalakítására. Ezzel kapcsolatban a vádlott kifejtette, hogy az egy parlamenten belüli összefogás volt, melynek célja a jobboldali erők összefogása, a szövetségbe a tagok önként léptek be. Nem volt céljuk a Lakatos kormány megbuktatása, azzal kapcsolatban azt sérelmezték, hogy nem parlamenti kormány volt, hanem hivatalnokkormány. A Nemzeti Szövetség megalakulását Lakatos magára nézve ellenségesnek ítélte, többször is egyeztetni küldte az államtitkárát. A Nemzeti Szövetségnek 115 tagja volt a parlamentben, később ez a szám 160 főre emelkedett. Az elnök következő kérdései már az 1944. október 15-e előtti és az azt követő eseményeket taglalták. 139
