Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kolarovszki Tamás: Ítél a nép – Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja
KOLAROVSZKITAMAS ítél a nép - Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja Bizonyos jogi ismeretek birtokában döbbentem meg, amikor a Népbíróságok működésével kapcsolatban olvastam, hogy a fegyverszüneti egyezményt visszamenő- legesen cikkelyezték be, ezek alapján került kibocsátásra a népbíráskodásról szóló rendelet. Felmerült a kérdés, hogy akkor, azok esetében, akiket a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettség alapján fogtak perbe és ítéltek el, az ítélet valóban jogszerű volt-e, függetlenül a bűnösség kérdésétől. Ennek kapcsán jutottam el az Alkotmánybíróság egyik határozatához, a 2/1994. ( 1.14. ) AB határozathoz, melyben külön megvizsgálta, van-e (volt-e] és amennyiben nemzetközi jogi kötelezettsége a Nbr. 11. és 13. §-aiban megfogalmazott magatartások bűncselekménnyé, méghozzá háborús bűncselekménnyé nyilvánítására. Az AB a hivatkozott határozatában mondja ki: „Az Alkotmánybíróság a nagybirtokrendszer megszüntetésével kapcsolatos jogszabályok alkotmányellenességéről szóló 66/1992 (XII. 17.) AB határozatban megállapította, hogy „az államnak nemzetközi szerződésen alapuló kötelezettsége a háborús és emberiség elleni bűncselekmények üldözése, konkrétan a gyanú esetén a bűnösök vád alá helyezése, és bírói eljárásban azok elítélése. Az Alkotmánybíróság ezért külön vizsgálta, van-e nemzetközi jogi kötelezettsége az Nbr. 11. és 13.§-aiban megfogalmazott magatartások bűncselekménnyé nyilvánítására. Jogi értelemben vett kötelezettséget a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja tartalmaz. Az, hogy Magyarország közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek feletti ítélkezésben, feltételezte - minimálisan - a tényállások és a büntetési tételek meglétét. Már az Nbr. előkészítése folyamán, majd megszületését követően szakmai körökben vita folyt a tekintetben, hogy a háborús bűnösök felelősségre vonásának kötelezettsége igényli-e a nullum crimen, nulla poena sine lege elvének feladását, a visszaható hatályú jogalkotást és jogalkalmazást, vagy a hatályos büntetőjogi szabályok, illetve a miniszterek felelősségét meghatározó és felelősségre vonását lehetővé tevő, akkor hatályos 1848. évi III. te. és az 1920. évi X. te. rendelkezései megfelelő alapot szolgáltattak volna-e az ítélkezéshez. Anélkül, hogy az alkotmánybíróság e kérdésben állást foglaltvolna, megállapította, hogy az Nbr. megalkotására, ezen belül a visszaható hatályú büntető jogalkotásra a magyar államnak nem volt nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettsége, az jogilag szuverén döntés eredményeként született. A fegyverszüneti egyezményből önmagából fakadó jogi kötelezettség csupán a háborús bűnösök büntetőjogi felelősségre vonására vonatkozott, a felelősségre vonás mikéntje, azaz a visszaható hatályú büntető jogalkotás, a tényállási elemek és a büntetések meghatározása, a különbíróságok felállítása formailag a magyar állam „szuverén" döntése volt.5 5 Alkotmánybíróság 2/1994. (1.14.) AB Határozat 132
