Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kolarovszki Tamás: Ítél a nép – Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja
KOLAROVSZKI TAMÁS ítél a nép - Egy makói gyógyszerész a Szálasi per harmadrendű vádlottja Népbírósági jog A magyarországi népbíróságok létrejöttével kapcsolatban ki kell emelni azt, hogy 1944. december 13-án a Szegedi Nemzeti Bizottság határozatot hozott a Népbíróságok felállításáról. Ezek voltak a kezdeti lépések, erre utalt Nemzetgyűlési felszólalásában Révai József is. A megalakult Igazságügy-minisztérium kinevezett minisztere, Dr. Valentiny Ákos ügyvéd a rendelet előkészítésével Dr. Réczei Lászlót és Dr. Balogh Győzőt bízta meg. A kodifikáció gyors ütemben haladt, és a tervezetből 1945. január 25-re lett jogszabály, melyet 1945. február 5-én hirdettek ki 81/1945. (II. 5.) M.E. számú rendelettel (továbbiakban Nbr.). Az Nbr. megalkotásakor három jogszabályra támaszkodtak, az 1878. évi V. te. (akkor hatályos Btk.), továbbá az 1896. évi XXXIII tc.-re (akkor hatályos büntető perrendtartás), valamint az 1930. évi II. tc.-re (akkor hatályos katonai Btk.). A rendelet legfontosabb eleme a háborús és népellenes cselekmények fogalmi meghatározása, valamint ezen bűncselekmények hivatalból történő üldözése.6 A rendelkezések öt nagy csoportba sorolják a háborús bűnösöket. Az első csoportba tartoznak, akik vezető állású tisztségviselőként a világháború magyar- országi kiterjesztését, illetve a háborúba lépést elősegítették. A második csoport a szélsőjobb oldali, nyilas, fasiszta mozgalmak támogatói, valamint azok, akik a háborúban való részvételt szóval vagy tettel elősegítették. A harmadik csoport elsősorban a nyilas kormány tagjai, vezető tisztségviselői. A negyedik csoport azon újságírók, publicisták, színészek, akik a háború mellett agitáltak. Az ötödik csoport azon honvédek, honvédtisztek, csendőrök és katonák, akik Magyarországon, illetve a megszállt orosz területeken az ottani polgári lakossággal, a munkaszolgálatosokkal, hadifoglyokkal kegyetlenkedtek, illetve azokat meggyilkolták, meggyilkolásukban közreműködtek. A háborús bűnösök nevéről 1945. februárjára készült egy összefoglaló lista, amely 1945. április 3-án a sajtóban is megjelent. Ezenkívül több lista is készült még. A Népbíróság által kiszabható legsúlyosabb büntetés a halálbüntetés, mely kegyelmi úton életfogytiglani, vagy 10-15 évig terjedő határozott tartamú fegyházbüntetésre volt átváltoztatható. Az alaprendelet szerint a kegyelmezési jogot a Nemzeti Főtanács gyakorolhatta, melyet az igazságügy-miniszter javaslatára hozott meg. 6 Nbr. 11. § szerint háborús bűnös az, aki az 1939. évi háborúnak Magyarországra való kiterjedését, vagy Magyarországnak a háborúba való mind fokozottabb mértékben történő belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével vagy magatartásával elősegítette, vagy megakadályozni nem törekedett, bár erre vezető közhivatali állásánál, politikai, közgazdasági, közéleti szerepénél fogva módja lett volna. Az, aki mint a kormány, országgyűlés tagja, vagy mint vezető állást betöltő közalkalmazott, kezdeményezője, vagy, bár a következményeket előre láthatta, részese volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört világháborúba sodorta, illetve aki a fegyverszünet megkötését erőszakkal, vagy befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett. Háborús bűnös az is, aki vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzésére irányuló lázadásához, a hatalom megtartásához, vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban, vagy honvédelem keretében élete fenyegető kényszerű szüksége nélkül vezető állást vállalt. (Vezető állás alatt miniszteri, államtitkári, főispáni, főpolgármesteri, hadsereg-parancsnoki, hadtestparancsnoki, vagy hasonló fontos állást kell érteni.) Magyar Közlöny 1945. február 5. Országos Levéltár 133
