Halmágyi Pál: A Pulitzer-kultusz 100 éve Makón 1911–2011. A Makói Múzeum Füzetei 112. (Makó, 2011)
Mellékletek - Donald M. Blinken nagykövet beszéde 1997. április 10.
De Pulitzer nem pusztán idealista reformer, hanem kitűnő üzletember és kereskedő is volt egyben. Ahogy Paul Weaver írta a News And The Culture Of lying című művében: Pulitzernek nemcsak az az érdeme, hogy leválasztotta a sajtót a politikai pártokról, hanem az is, hogy kiemelte az eseményeket a hivatalos kontextusukból és olyan, drámai és meghökkentő történetekbe ágyazta őket, amelyek iránt óriási volt az érdeklődés. Gonosztevőkről és hősökről írt. Történeteinek volt eleje és közepe, volt bennük fordulópont és végkifejlet is. Röviden összegezve, Pulitzer azzal a tratégiával hódította meg az olvasókat, hogy olyan új stílust teremtett meg, amely azonnal felkeltette az olvasók érdeklődését és azt az érzést ébresztette bennük, hogy az egész világ figyeli az eseményeket. Vagy ahogyan egy író 1990-ben megfogalmazta: Pulitzer József New Yorkja, amelyet a fogyasztási javak iránti lelkesedést és a különböző szórakozási formákat érzékletesen ábrázoló képekkel jellemzett, különösen a város főként bevándorlókból álló munkásosztálya találta vonzónak. Olyan újságot csinált, ami a fogyasztás kultúráját reklámozta. Pulitzer tehát nemcsak egyszerűen újságot adott el, hanem olyan lapot terjesztett, ami egy életformát népszerűsített. Természetesen más újságíróknak más elképzelései voltak. A New York Times, melyet generációkon át a Sulzburger család adott ki, régóta viseli a megbízható médium megtisztelő címet. Az újság a helyi, országos és nemzetközi események alapos, de szenzációmentes ismertetésének elvén alapul, amely azonban egyúttal képes volt az új időknek és új ízléseknek is megfelelni. A televízió térhódítását megelőzően a nagy amerikai városokban a Pulitzer nevével fémjelzett népszerű újságokra ugyanúgy volt igény, mint a Times-hoz hasonló lapokra, melyek a hatalom világképét tükrözték. A híres újságíró, Walter Lippmann egyszer úgy fogalmazott, hogy a sajtó célja a pontos információk ideológiáktól mentes bemutatása. 1920-ban Lippmann így írt: Amennyiben a hírek szállítói a saját meggyőződésüket erősebb törvénynek képzelik, mint az igazságot, akkor ők az alkotmányunkat támadják. Ma, a televízió azonnali hatásának köszönhetően, az újságok még nagyobb kihívással néznek szembe. Az 1960-as évek elejéig az újságok voltak az információszerzés fő forrásai mind a társadalom, mind a szakemberek számára. Ma már nehéz elképzelni, hogy 1962-ben az akkori védelmi miniszter, Robert McNamara a kubai rakétaválság két hete során egyszer sem kapcsolta be televízióját. Természetesen az, ahogyan John F. Kennedy használta a televíziót, és később a vietnámi háború, mindezt alaposan megváltoztatta. Manapság a legtöbb ember a világon mindenhol elsősorban a televízióból szerzi az információt: annak ellenére, hogy egy átlagos, harmincperces tv-híradó (amelyből még le kell vonnunk a hirdetések idejét is) kevesebb szót használ egy megszokott méretű újság egyetlen oldalán található szavak kétharmadánál. Mindez azt eredményezte, hogy az írott sajtó felvállalt egy új feladatot, melyet a televízió kevésbé tud betölteni: az újságok oknyomozást folytatnak, magyarázatokkal szolgálnak és elősegítik a demokratikus és a pártatlan vitát. Mivel a televíziós újságírás figyelemfelkeltő, tömör hangfalatai révén emelkedik ki, az írott sajtóra marad a körültekintő elemzések közlése és a demokráciákban elengedhetetlen társadalmi viták elősegítése. Az olvasóközönséget elkápráztatják az írott és az elektronikus újságírással, illetve az újságírókkal kapcsolatos írások. Nemcsak elszórakoztatják a nézőket és az olvasókat ezek az események és egyéniségek, hanem egyúttal ösztönösen azt is megértik, hogy milyen fontos szerepet játszik a sajtó mindannyiunk életében. Három olyan bestseller jelent 31
