Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

A Kászonyi család napjainkban

zedeken át pedagógusok voltak. Szívvel-lélekkel nevelték és tanították a falu lakosságát. Ma is szeretettel emlékeznek rájuk. Egy szem lányukat a 4. elemi után beíratták a zsámbéki Keresztes Nővérek Intézetébe, ahol 8 évi tanulmány után kitűnő érettségi vizsgát tett. Jó tanulmányi eredménye miatt az Egri Érsekségtől havi ösztöndíjat kapott, ami nagy segítség volt a szülőknek. Házasságkötésüket követően férje szülei meleg szeretettel fogadták be. Házasságukból két gyermek született, Mária (1954) és Ilona (1957). Házasságkötésük idején albérletben éltek. Az 1956-os forradalmat és szabadságharc időszakát Kászonyi Sándor fekvő betegen élte át. Ebben az időben Kőbányán dolgozott, mint főkönyvelő a Gyümölcsszeszipari Tröszt alkalmazásában. Feladatuk az országos gyümölcsszesz készletének tárolása és kezelése volt. 1957-ben szinte naponta behívták a kerületi rendőrkapitányságra és igazolnia kellett, hogy vállalata mindent megtett az állami vagyon megőrzéséért. Munkavégzését ekkor a személyzeti megbízott „fokozott éberséggel" figyelte. Következő munkahelyén a Nagytétényi Hizlaldában vezető adminisztratív, majd vezető pénzügyi feladatokat látott el. Itt megbízást kapott a Munkaügyi Döntőbizottság elnöki tisztségének betöltésére. Hatvanadik életévét elérve vállalati elismeréssel nyugdíjba vonult. Még több mint tíz évig, nyugdíj mellett különböző munkaadóknál vállalt pénzügyi és adóügyi megbízatásokat. A 2000-es évek közepén Kászonyi Sándor érdeklődésének homlokterébe került családjának története. Elővette édesapja megkezdett munkáját a Kászonyi család története című kéziratot, összegyűjtötte a család féltve őrzött iratait és egyéb ereklyéit. Felvette a kapcsolatot szülővárosa két intézményének a makói József Attila Múzeumnak és a Makói Levéltárnak munkatársaival, akik vállalták, hogy a kéziratot szerkesztve és kiegészítve kiadják a Makói Múzeumért Alapítvány támogatásával. E cél érdekében és az egykori Csanád-Torontál megye, valamint szülővárosa iránti tisztelete jeléül e becses családi dokumentumokat a két közintézménynek ajándékozta. Kászonyi Sándor nagy érdeklődéssel várta a kötet elkészültét, amit sajnos már nem élhetett meg, mert 2010. szeptember 26-án, házasságának 58. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek. Végakaratának megfelelően 2010. október 13-án a Rákoskeresztúri Köztemetőben szülei mellé helyezték örök nyugalomra. Sok kedves rokon, barát és ismerős gyászolja mélyen, s emléke örökké él. Kászonyi Mária Kászonyi Mária Budapest Zugló városrészében született 1954. július 18-án, Kászonyi Sándor és Kozma Kornélia első gyermekeként. Altalános iskolai tanulmányai után a Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett 1977-ben villamosmérnöki diplomát. Házasságot 1977. november 5-én kötött Tóth Zoltánnal, (Budapest, 1952. november 13.), aki ugyanabban az évben, ugyanazon egyetem azonos karán végzett, mint villamosmérnök. A család 1990-től saját nyomdai vállalkozásában tevékenykedik. Kászonyi Mária magáról a kővetkezőket írta: Kevés ilyen történelmi időszak volt, melyben egy emberöltő alatt ekkorát fordult a világ, mint a mi életünkben. Szüleink titokban esküdtek a templomban, mi titokban jártunk a templomi hittanórára. Edestata tanév elején elkérte a történelemkönyvemet, hogy átol79