Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

A Kászonyi család napjainkban

vassa, miként írja le azt, amit ő átélt. De beszélni nem beszéltünk a körülöttünk zajló eseményekről. Lassan, ahogy cseperedtem jutottak el hozzám információmorzsák a „ régi világról". Otthon megtanultam, hogyan kell minden helyzet ellenére szerető családot építeni és keményen dolgozni. Ilyen sorrendben, mert a sorrendre külön felhívták figyelmemet szüleim. Ezek meg is határozták az életemnek azt a szakaszát, amit a szülői házból kirepülve töltöttem, mind a magánélet, mind pedig a munka területén. Igen jó férjem mellé, kaptam két csodálatos gyermeket az élettől, akik nélkül nem lenne teljes az életem. Sikeresek, boldogok, kényeztetnek minket. Mi pedig mögöttük állunk, és féltő gonddal figyeljük minden lépésüket mind a mai napig. Bennük folytatódni látszik a szívós munka igénye, melyet munkáltatóik, ügyfeleik is elismernek és megbecsülik őket. Most mondhatom gondtalanul, szeretetben és nagy örömben élünk és várjuk, mi jó történhet velünk. Kászonyi Mária és Tóth Zoltán házasságából két fiúgyermek született: Zoltán és Dániel. Dr. Tóth Zoltán Budapesten született 1979. június 4-én. Elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karát és még EU. szakjogász végzettséget is szerzett. Anyanyelvén kívül angol, német, olasz nyelven tárgyal. Nőtlen. Foglalkozása, ügyvéd. Tóth Dániel, 1982. november 4-én született Budapesten. Megbecsült vezető értékesítő munkája mellett vállalkozásában is kiválóan teljesít. Nőtlen. Kászonyi Ilona Kászonyi Sándor és Kozma Kornélia második gyermeke. Budapesten született 1957ben - édesapja születésnapján - szeptember 2-án. Altalános iskolai tanulmányai után a Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett 1976-ban, majd az Egészségügyi Főiskola Védőnő szakán szerzett 1980-ban diplomát. Családjáról a következőket vetette papírra: Boldog, gondtalan gyermekkorom volt. Szüleim keresztény erkölcs szerint neveltek nővéremmel együtt, aki nálam három évvel idősebb. Anyai nagymamámmal laktunk együtt, aki hozzám nagyon közel állt. O várt mindig ebéddel, vígasztalt, ha valami szomorú esemény ért és biztosította azt, hogy szüleim dolgozhassanak. Leendő férjemmel (Bogyó István) 1977-ben ismerkedtem meg, aki addigra katonaviselt, diplomás építőmérnök volt és akivel 1978-ban szentségi házasságot kötöttem. Albérletben kezdtük közös életünket. 1979-ben önálló lakásba költöztünk. Ekkor lehetőség nyílt gyermekek vállalására. Három gyermekünk született: Orsolya (1981), Mónika (1983) és István (1985). A diploma megszerzése után körzeti védőnőként helyezkedtem el a XIII. kerületi Gyermekrendelőben. 1981-1987 között otthon voltam, mert az egymás után született gyermekeim és családom számára ez nagyon fontos volt. 1987-től visszamentem munkahelyemre a Gyermekrendelőbe, ahol a mai napig is dolgozom. Mind a három gyermekünk a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett. Orsi lányunk Pénzügyi- és Számviteli Főiskolát végzett, majd a Soproni Közgazdasági Egyetemen szerzett másoddiplomát. Német középfokú és francia felsőfokú szakmai nyelvvizsgával rendelkezik. Mónika az Egészségügyi Főiskola Gyógytornász szakán 2008-ban szerzett diplomát. Angol középfokú nyelvvizsgája van. 80