Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Gilicze János: Kászonyi Richárd közigazgatási pályaképe
dr. Kászonyi Richárdot - aki már akkor tiszteletbeli, vagyis fizetés nélküli segélydíjas aljegyzőként működött - és Jeszenszky Józsefet. A közfelkiáltásnál csak Kászonyi neve hallatszott, így egyhangúlag őt választották meg aljegyzőnek, és újólag beosztották az alispáni hivatalhoz. Fizetését évi 1300 koronában határozták meg. 5 Az ígéretes tisztviselői karrier folytatását, időlegesen, az első világháború kitörése akasztotta meg. Kászonyi Richárd az első, a részleges mozgósításkor 1914. július 29-én bevonult ezredéhez. A háború első napjaiban a szerb harctérre vezényelték a 29. közös gyalogezredet, majd 1914. októberében átcsoportosították őket az orosz hadszíntérre. Kászonyi Richárd a harctéren elkapta a vérhas betegséget. Kassára hadikórházba került, ahonnan 1914. karácsonyára hazautazhatott szüleihez Gádra. 1915. januárjában ismét bevonult ezredéhez, ahol már csapattisztként harcolt tovább zászlósi rangban. Ezredének három zászlóalját, - köztük a sajátját is - 1915. február 7-én az oroszok a galíciai Oslavicánál bekerítették, és foglyul ejtették. Csak két hónap elteltével érkezett meg az a levél hozzátartozóihoz, amiben tudatta fogságba esését. Megjárta Szibéria különböző fogolytáborainak poklát. Hét keserves év után, 1922. áprilisában érkezett vissza szülőfalujába Gádra. A települést a háború után először Szerbiához, majd később véglegesen Romániához csatolták. Kászonyi az új impérium alatt nem találta helyét, nem akarta hivatalt vállalni, talán nem is kapott volna, ezért követte csonka megyéjét Magyarországra. 6 Torontál vármegye északi részének szerb megszállása 1921. augusztus 21-én ért véget. A trianoni döntés a korábbi nagy kiterjedésű Torontál vármegyét - 9903 négyzet km. - töredékére csonkolta. A torontáli háromszög területe, ami Magyarországnak megmaradt, 258 négyzet km-re apadt le. A jogfolytonosság alapján a menekült megyei tisztviselők megkezdték a terület közigazgatásának megszervezését. A csonka vármegyében két járást alakítottak: a Nagyszetmiklósit és a Törökkanizsait. 7 Ebben az újjá szervezett megyei közigazgatásban kívánta folytatni munkálkodását Kászonyi Richárd. Ennek érdekében 1923. május 4-én kérelmet intézett Purgly Emil főispánhoz, amelyben kérte jelölését a törökkanizsai főszolgabírói állásra. 8 Jelentkezését, képzett szakember lévén, örömmel fogadták. Torontál vármegye törvényhatósági bizottsága 1923. május 15-én Kiszomboron tartotta rendes tavaszi közgyűlését. Az elnöklő, főispáni teendők ellátásával megbízott alispán, Jankó Ágoston bejelentette, hogy a szőregi székhelyű törökkanizsai főszolgabírói állásra dr. Kászonyi Richárdot választották meg 60 szavazattal, dr. Rátz Oszkár 43 szavazatával szemben. 9 A választás eredményével elégedetlen Keller Márton és társai a főszolgabíró választás ellen panaszt emeltek. A közigazgatási bíróság azonban a panasznak nem adott helyt, azt elutasította. 1 0 A megszállás alól felszabadult járás vezetőjére nagy és felelősségteljes munka nehezedett. A községekben mindent halottaiból, romjaiból kellett feltámasztani. Különösen nagy gondot okozott a községi háztartások megalapozása, mert a községek székházaiban csak kifosztott pénztárakat találtak. A megszállók nem kímélték az irattárakat sem. Több helyről elvitték a telekkönyveket is. Köz5 KCSI 2018. kgy. 31732/1914. sz., KCST 50-51. o. 6 KCST 30-3l.o. HALMÁGYI PÁL: Csonka - Torontál vármegye központja. In: Kiszombor története. I. Kiszombor 2008. Szerk.: Marosvári Attila, (a továbbiakban: Kiszombor I.) 350-351. o. 8 KCSI Szám nélkül. 1923. május 4. 9 KCSI 59. kgy/1923. sz. 1 0 KCSI 1925/1923. sz. 63
