Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Gilicze János: A Kászonyi család történetének kutatása

míliájának történetével foglalkozzon. A családkutatást Bács-Bodrog vármegyei főispánsága idején kezdte el újra. Kihasználva lehetőségeit újra adatokat szerzett be, mégpedig egy Kászonyi Károlyról, aki Baján hunyt el, mint „nyugalmazott 48-as huszárkapitány" 89 éves korában 1907. augusztus 3-án. Az anyakönyvi kivonatokból halálának ideje annak körülményei, házasságkötése, feleségének neve derült ki, valamint az hogy Zemplén megyében Kisráskán született 1819-ben, és még az, hogy leszármazottak nélkül hunyt el. Kászonyi Richárd 1943. májusában a már korábban beszerzett családjára vonatkozó iratok megküldésével a Belügyminisztériumtól kérte nemességének és címerének megállapítását. A minisztérium az Országos Levéltár szakvéleményét kérte ki, aminek alapján meghozta kedvezőtlen döntését. Az elutasító válasz, amit Jánossy Dénes a levéltár főigazgatója írt alá a következőket tartalmazza: kászonyi Sándor, Torontál vm. Főjegyzője I. Ferenc magyar királytól Bécsben 1811. szeptember 13-án a Torontál vármegyei Gaád birtok egy részére adományt kapott. Minthogy pedig a folyamodó dr. Kászonyi Richárd a nevezett birtokadomány-szerzőnek igazolt szépunokája, magyar nemességét ezen az alapon megállapíthatónak vélem. Ami a folyamodónak azt a kérelmét illeti, hogy nemessége és címere annak az armálisnak alapján állapíttassék meg, amelyet Kászonyi Gergely kapott 1617 augusztus havában Linzben II. Mátyás magyar királytól, az mindaddig nem teljesíthető, amíg ettől a Kászonyi Gergelytől való származását nem mutatja ki. Az általa ezúttal csatolt iratokból ugyanis ez nem tűnik ki. Folyamodó címere egyébként akkor is meg lenne állapítható, ha az 1848. év előtti időből fel tudna mutatni valamelyik egyenesági elődje által legalább egyszer használt olyan címeres pecsétet, amely a család nevét, vagy pedig a címert használó előd nevének kezdőbetűit tartalmazza. Ilyen - a család nevét, vagy az előd kezdőbetűit tartalmazó - címerpecsét hiányában pedig azt kellene kimutatnia, hogy valamelyik egyenesági elődje és ezen kívül még egy családtag legalább egyszer használtak egy-egy azonos címeres pecsétet. "

,

7 A levélben foglaltak pótlása nehézségekbe ütközött. A megmaradt régi családi okmányok között nem volt olyan irat, amin címeres pecsétet lehetett találni. Torontál vármegye levéltárából lehetetlen volt igazolásokat beszerezni. Elsősorban azért nem, mert a bánsági megye, amit a trianoni döntéssel elcsatoltak Magyarországtól, ebben az időben német megszállás alatt állt. Kászonyi Richárd a hiányok ellenére a meglévő dokumentációk alapján legalább azt kérte a belügyminisztériumtól, hogy saját, valamint gyermekei Sándor, Katalin és Veronika nemességét ismerjék el. Ennek természetesen nem volt akadálya, így a kérelmezőnek és családtagjainak 1943. június 28-án kiállították a nemesi bizonyítványt.

1* A leszármazási hiányok pótlására egy másik út bizonyult járhatónak. Azt már a Szatmár megyétől kapott okmányok alapján igazolni lehetett, hogy a nemességet és 1

6 KCSI. A baja-belvárosi r.k. plébánia hivatal levelei. 1236/1942. sz. 6. db. BONA GÁBOR: Hadnagyok és főhadnagyok a: 1848/49. évi szabadságharcban (második kötet: H-Q) Bp. 1998. Heraldika Kiadó. Című munkaja szerint Kászonyi Károly a „nagykászonyi" elönevet viselte, aki hadnagyként harcolt a szabadságharcban, majd 1859-ben századosként vonult nyugalomba. 1

7 KCSI. Másolat a 7566/1943.B.M.sz. és 480/1943.0.L. sz. Bp. 1943. május 21-án kelt ügyiratról. 1!

< KCSI. Belügyminisztérium. Nemességigazolási iratok. 8db. 59