Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Gilicze János: A Kászonyi család történetének kutatása

A tolcsvai és pacséri Kászonyiak A Kászonyi Dániel által alkotott eredettörténetet, úgy Kászonyi Katalin, mind Richárd elvetette. Más nyomon kellett elindulni. A 19. század végén köztudott volt, hogy Bács-Bodrog vármegyében éltek, élnek Kászonyiak. Zákó Györgyné joggal gondolhatott arra, hogy a két családnak azonosak lehetnek a gyökerei. A pontos adatok beszerzése érdekében Kászonyi Katalin segítséget kért Bács-Bodrog vármegye alispánjától, aki a szükséges felvilágosítást levéltári források alapján 1895. február 18-án keltezett levelében megadta.

8 Ebből és más adatokból kiderült, hogy Kászonyi Ferenc és Sándor, akik korábban Tolcsván éltek és a „tolcsvai" előnevet használták, 1774-ben a Zemplén megye által kiadott nemesi bizonyságlevél alapján hirdették ki nemességüket. Kászonyi Ferenc 1773-87 között Bács-Bodrog vármegye főjegyzőjeként működött. Ő volt az, aki többekkel együtt 1800-ban megvette a kincstártól a megyebeli Pacsér községet, ami után második előnevüket kapták. A település különben néhány kilométerre fekszik Bajsától, amit 1751 -tői a Zákó család birtokolt.

9 Az alispán által közöltek alapján Zákó Györgyné 1895. március 18-án keltezett kérelmében felvilágosítást kért Zemplén megye levéltárától. A válaszlevelet és az ahhoz csatolt hét darab másolatot rövid időn belül megkapta. A másolatok egy részéből kiderült, hogy a Kászonyi család igazából nem Zemplén megyei eredetű, hanem Erdélyből Kolozsvárról származott át Tokajba. Az ott letelepült Kászonyi Sándor 1727-ben a megye előtt kénytelen volt nemességi vizsgálatban bizonyítani nemesi származását. Ebben az eljárásban bizonyítást nyert, hogy apja István Kolozsvárott és Külső Monostoron kuriális helyet és házat, szőlőt, másutt pedig fürészmalmot bírt. Többen igazolták, hogy Kászonyi Istvánt mindig nemes embernek és híres ügyvédnek ismerték. A tanúk arról is vallottak, hogy a már Tokajból Tolcsvára költözött Kászonyi Sándor bátyja Sámuel Csíkszentgyörgyön szabad jószággal, vízimalommal, ványolóval és fürészmalommal bírt, valamint jobbágyai voltak. Megemlítették még, hogy Sámuel gróf Apor István rokonát egy Karáthy nevű hölgyet vett feleségül. Zemplén megye három ízben adott ki részükre nemességi bizonyítványt. Először 1729-ben, és 1737-ben Kászonyi Sándornak, majd harmadszor fiainak Ferencnek és Sándornak 1774-ben, amikor azok már abban az időben, Szolnok vármegyében éltek. A megküldött okmányokból egyértelműen kiderült, hogy a két Kászonyi család nem közös őstől származott le. Egy irat azonban mégis fontos családtörténeti információkat tartalmazott. Ez a másolat Zemplén vármegye 1816. május 9-én tartott közgyűlésének azon jegyzőkönyvi kivonatát tartalmazza, amiben tudomásul vették Kászonyi Dániel Kassán, 1816. március 18. napján keltezett levelét. Ebben a levélben Kászonyi tudatta azt, hogy kinevezték tartományi királyi főbiztossá és munkájához kérte a megye támogatását.

1

0 8 KCSI. Bács-Bodrog vármegye alispánjának levele. 5131/1895.sz. 9 SZLUHA MÁRTON: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó. 2002. 154. o. 1

0 KCSI. Zemplén Vármegye Levéltárának levele. 1895. március 30. (7.db. melléklet.) 56