Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A családra vonatkozó oklevelek fordításai

4. sz. melléklet. Mária Terézia királynő 1741. október 28-án Pozsonyban Haill Ig­nácnak nemességet adományozott. Országos Levéltár Libri Regii 1741. év. XXXIX. kötet 315-317. oldal. Az armalis magyar fordítása: Különösen pedig a legkegyesebb emlékezetbe vesszük, hogy Haill Ignác néhai apja, va­lamikor Ali bégnek, később pedig Haill István Jánosnak neveztetett, (Zmajevich Vince antivári érsek, másrészt Summo (?) Mihály üszkübi (Skopje) érsek és Szerbia adminisztrá­tora tanúságai szerint) Ali bég Albániában főnemes családból származott és a legnagyobb tekintélyű családokkal volt rokonságban, akik közé sok basa és több tartományi kormányzó, nevezetesen a maga korának híres Szolimánja, egész Albánia basája, majd Görögország beglerbégje, szintúgy az ohridi Omár, később az ohridi tartomány legfőbb intézője számít­tatik. Miután Buda szerencsés visszafoglalása alkalmával a keresztények fogságába esett, habár szabadon engedték, mégis elhagyta Mohamed babonákkal telt dogmáit, és követte Krisztus üdvözítő tanításait, felvévén a keresztség szentségét, keresztény hitét teljes hűség­gel, állhatatossággal és lelkének kiváló erejével követni nem habozott. Végül miután hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, tisztességes életmódot folytatva, egészségének hely­reállítása és atyai örökségének ügyéből kifolyólag szülőhazájába visszatért, ahol rokonai és barátai nagy öröksége miatt ottani állandó letelepedésre és Mohamed hitéhez valófeles­küdésre csábították - ritka és példás állhatatossággal, a keresztényi szegénységet a világ minden vagyonának, gazdagságának és gyönyöreinek elébe helyezvén, inkább akarta mindezeket, rokonságát, barátait és ismerőseit örökre elhagyni, minthogy Krisztus törvé­nyeitől eltántorodjon. Megvetvén, tehát a legnagyobb örökségeket, megvetvén a legzsíro­sabb állásokat, végül megvetvén az élet fenntartását szolgáló eszközöket, a legsúlyosabb veszélyek között (amelyek a vallása miatt minden oldalrólfenyegették) visszatért keresztény terí'detre, és ezt követően a fent említett magyar királyságunk Bács megyéjében letelepedett és hazánknak hasznos polgárává vált, aki kiérdemelte, hogy az előbb említett vármegye adóbeszedőjévé megválasszák, és ezt a hivatalt is sok éven át a vármegye, a királyi szolgá­lat, a közjó hasznára, és mindenben, amelyben kellett, hűséggel és ügyességgel igazgatta. Részint tehát ezért, részint pedig a Mi királyi kegyünkből és kegyelmünkből, amely azokat, akik általunk, császári házunk és a keresztény országunk által érdemeseknek ta­láltattak és az erények gyakorlásában buzgók, elődeink, Magyarország egykori isteni ki­rályai példáját követve nekik erényeik biztos jelét, amely annál nagyobb kiválóságra ösz­tönözheti őket, elrendelni szoktuk. így tehát ugyanezen Haill Ignácot és az ö révén feleségét, Feuderich Anna Máriát és leányát. Borbálát a nem nemes állapotból és helyzetből előbb említett Magyarországunk és a hozzá csatolt részek valódi, régi és kétségtelen nemeseinek gyülekezetébe, számába és rendjébe beszámítandóknak, felveendőknek és beírandóknak kegyesen elhatároztuk. A címer avagy a nemesség jelvénye Vízszintesen vágott kék és vörös színű álló katonai pajzs, felső részében növekvő arany oroszlánt, az alsó részében pedig három arannyal szegélyezett ezüst rózsát tartal­maz. A pajzson nemeseknek adni szokott koronás tornasisak fekszik, amelynek csúcsán két szárny között egy kivont karddal felfegyverzett kar, vörös ruhával burkolva, a pajzs részeit követve úgy, hogy szín a színnel és a fém a fémmel megegyezzen. A jobbról arany és kék színű, balról pedig ezüst és vörös színű foszlányok a pajzsnak széleire szelíden rá­hajolnak és azt szépen díszítik. 45

Next

/
Thumbnails
Contents