Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

egy kétszobás lakást és felajánlotta, hogy eljön hozzám lakni. Ez meg is történt és így az ő kegydíjából és az én csekély segélypénzemből nagyon jól kijöttünk. így én rendesen és jól el voltam látva. (Az édesapám által leírt szövegben nem szerepel, de ő maga mesélte nekem, hogy pesti joghallgató korában ügyvédi irodában vállalt munkát, hogy az anyagiakhoz ő is hozzájáruljon. Főnöke nagyon meg volt vele elégedve - ezt a családi iratok között ma is meglévő, elismerő igazolás tanúsítja. Fiatal koromban megmutatta nekem a házat, ahol az ügyvédi irodában dolgozott. Sajnos már nem emlékszem, hogy merre volt. Kászonyi Sándor) Katica néni engem nagyon szeretett és ismét vállalta a háztartás gondjait és munkáját, csak hogy helyzetemen javítson. Pedig akkor már 70. évében járt, de szellemileg teljesen friss és testileg jó erőben volt. 1913 nyarán Nagbecskerekre, az alispáni hivatalba helyeztek át és segélyemet évi 1.300 koronára emelték fel. Ekkor Katica néni visszaköltözött Gádra. Egész lelkével ragaszkodott a Kászonyi családhoz és annak tradícióihoz. Rengeteget tudott mesélni családunk régi dolgairól. Mindenre pontosan emlékezett és főleg nekem mesélt el sok-sok régi családi történetet. Nagyon jó viszonyban volt nagybátyjával, Kászonyi Józseffel, akit nagy tisztelettel és szeretettel vett körül és ezt átültette belénk is. Jó viszonyban volt iíjú Kászonyi Dániellel, az íróval és annak családjával is. Legnagyobb öröme élete utolsó éveiben az volt, ha én - aki akkor már 1922 óta Magyarországon hivataloskodtam - évente háromszor szabadságra, Gádra hazamentem. Ilyenkor naponta órák hosszat beszélgetett velem. Midőn első gyermekem, Sándor megszületett 1925-ben feleségemmel levittük 6 hónapos gyermeket Gádra, hogy családomnak megmutassuk. Katica néni oda volt az örömtől, hogy még megérhette az újabb Kászonyi generációt - mint ezt mondotta. Néhány hónap múlva, 1926-ban Katica néni Gádon meghalt. Édestatám

3

3 még meg akart írni egy fejezetet Gádról. Az volt a paradicsom mondta, nyilvánvalóan a boldog gyermekkorra, a szülői házra és annak szellemére gondolva. Ehhez a fejezethez nyugodtabb körülményekre van szükségem, hogy visszaemlékezzek - mondta. Ezek a nyugodtabb körülmények azonban nem következtek be. Picimamám halála annyira megtörte, hogy a család történetével nem foglalkozott tovább. Tőle tudom és a családi iratok között található levelek is bizonyítják, hogy egyetemista korától kezdve kutatta családunk történetét. Sok nehézségbe ütközött, különösen azután, hogy a trianoni békeszerződés Erdélyt elcsatolta Magyarországtól, így az erdélyi források felkutatása majdnem lehetetlennek látszott. Később - pályája fénykorában - mégis sikerült neki adatokat, sőt iratokat is beszerezni. Amikor Erdély a II. világháború alatt átmenetileg újra Magyarországhoz tartozott, elvitt engem Nagykászonyba. Ilyen község tulajdonképpen nincs, mert ez gyűjtőneve Kászon-altiz, Kászon-feltiz, Kászonimpér községeknek. A helybeli katolikus plébános nagyon barátságosan fogadta. Megmutatta a templomot, melyről fényképeket is 3

3 Édestatám: Kászonyi Sándor (1925 - 2010) édesapja, dr. nagykászonyi Kászonyi Richárd (1887 - 1955) 3

4 Picimamám: Kászonyi Sándor édesanyja, dr. Kászonyi Richárdné született Hász Ilona (1900 - 1953) 38