Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története
Kászonyi Katalin (1843- 1926) Kászonyi Károlynak és Gyertyánffy Johannának legidősebb gyermeke, édesatyám nővére volt. Gádon született 1843. november 28-án. Keresztszülei bobdai Gyertyánffy Dávid (a tolvádiai ágból) és felesége ivándai Karátsony Vilma (Mina) voltak. Gádon a szülői háznál nevelkedett, rendszerint bécsi nevelőnők tanították. Rendkívül tehetséges gyermek volt, a magyaron kívül tökéletesen beszélte a német, francia, olasz és szerb nyelvet. Gyönyörűen zongorázott és nagyon jól lovagolt, természetesen a kor követelményei szerint, kizárólag női nyeregben. Magas, karcsú, barnaszemű, hollófekete, dús hajú, elegáns, disztingvált, mélyen vallásos nő volt. Sokat olvasott, művelt, szellemes, társaságban és otthon igen kedélyes és vonzó egyéniség. Minden ismerőse nagyon szerette. Mind emellett igen engergikus is tudott lenni, ha valamilyen kitűzött célról vagy elvégzendő feladatról volt szó. Remek háziasszony volt, jól főzött, nagyon szépen szabott és varrt. Nagyszerű emlékezőtehetsége volt, még 80 éves korában is pontosan emlékezett a 70 évvel azelőtt történt dolgokra, kivált a családi eseményekre, sőt ezek dátumaira. Szívvel-lélekkel ragaszkodott a Kászonyi családhoz, még férjhez menetele után is. Édesanyja őt és Vilma húgát Budapesten báloztatta. A Császár-fürdőben szálltak meg, mert nagyanyám ott a fürdőbe is szívesen járt. Akkoriban a család bírta a költségeket, mert a gádi birtok még meg volt. Katalin nagynéném Pesten ismerkedett meg bajsai Zákó Györggyel (született 1838-ban Bajsán, Bács megye), akihez azután, 1864. szeptember 3-án Budapesten férjhez ment. Az esküvőt a tabáni görögkeleti templomban tartották meg, férje szerb származású családja miatt. (9. sz. melléklet. A bajsai Zákó család nemesi levelének magyar fordítása 51. old. 10. sz. melléklet. A bajsai birtok adománylevelének magyar fordítása 52. old.) Zákó György eredetileg tengerésztisztként szolgált és mint hajóskapitány vált meg a tengerészettől és ment haza a bajsai birtokára gazdálkodni. Ide ment lakni Katica néni is. (Mi mindig így hívtuk). Bácskában igen vidám élet volt. Állandó mulatozások, vendégeskedések folytak, ez természetesen sok pénzbe került. így az ottani birtokosok eladósodtak, majdnem valamennyien tönkrementek és kénytelenek voltak birtokaikat eladni. Zákó György nővére, Izidora híres szépség volt. Férjhez ment Gromon Dezsőhöz (Budapest egyik legelegánsabb gavallérjához), aki később államtitkár is volt. Ők túl bőkezűen bántak a pénzzel, a birtok részüket is elköltötték. Sógora, Zákó György jótállt részére váltókon, és így a pénzügyi összeomlás a Zákó családnál is bekövetkezett. Zákó György amidőn tönkrement, elvégezte a jogi tanulmányokat, a bírói pályára lépett és Zentán járásbíró lett. Később itt megválasztották országgyűlési képviselőnek és ekkor Katica nénivel együtt felköltöztek Pestre. Nem tudom, hány cikluson át volt képviselő. Később kinevezték Nagykikindára törvényszéki elnöknek és ezért odaköltöztek. Zákó György itt is halt meg, tüdőgyulladásban elég fiatalon. Katica néni, ekkor visszaköltözött Gádra, nagyatyámhoz és édesatyámhoz. Vagyona, ekkor már nem volt és miután férjének a bírói szolgálatban több évi megszakítása volt, amiatt hogy közben országgyűlési képviselő volt, Katica néni özvegyi nyugdíj igényét nem ismerték el és így nyugdíj nélkül maradt. Katica néni nem hagyta annyiban a dolgot. Audienciára jelentkezett I. Ferenc József királyunkhoz, előadta ügyét és nyugdíj kérelmének kedvező elbírálását kérte. A király - tekintettel arra, hogy a fennálló törvények 35
