Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

örökölt része körülbelül 500 kataszteri hold lehetett. Dédatyám a kincstártól megműveletlen elvadult, tüskebokroktól borított területet kapott és azt hozzáértéssel sok gonddal és munkával viruló gazdasággá változtatta át. A tüskés kökény bokrokat kiszedte és a kiváló minőségű talajt mezőgazdasági müvelés alá vette. A lápokat kiszáríttatta és felszánttatta. Midőn megöregedett, a gazdaságot felesége vezette tovább. A nagyon energikus, szorgalmas asszony, 23 évvel volt fiatalabb férjénél. A birtoknak a tüskebokroktól való megtisztításának egy részét is ő végeztette el. Ha a munkák ellenőrzése végett a határba kihajtatott, mindig egy kardot tett maga mellé a kocsi ülésére, hogy a férfi munkások, akik nem szerették, hogy asszony parancsoljon nekik, őt jobban respektálják. Természetesen a kard használatára sohasem került sor. Nagyon jószívű volt munkásai iránt. Nyáron, ha kiment hozzájuk a határba, mindig nagy üvegekben aludttejet vitt magával, és azzal vendégelte meg őket. Midőn György halála után Sándor nagyatyám vette át a birtok vezetését, egy akácost ültetett a határban, részben a tüzelőanyag biztosítására, másrészt, hogy a nyári nagy melegben a pihenő munkásoknak és igavonó állatoknak árnyékuk legyen. Ez édesanyjának végképp nem tetszett és keserűen kifakadt emiatt. Miután osztrák nő volt, németül, anyanyelvén ezt mondta fiának: Viertzig Jahre habe ich mich geplant, bis ich die Dörner von hier hinausgebracht habe, und jetzt setzt du sie wieder an. Magyarul: 40 évig kínlódtam, míg a tüskéket innen kidobattam, és te most újból beülteted őket. Ezalatt a tüskés akácfákat értette. Mindezeket édesanyám mesélte el nekünk. (7. sz. melléklet. A Vuchetich család nemesi levelének magyar fordítása 48. old.) Édesanyámnak szülei csenei Vuchetich Sándor és gertenyesi Hollósy Etelka voltak. A Hollósy család örmény származású, amely a törökországi üldözések elől menekült Erdélybe és Szamosújváron telepedett le. Magyarországon a Korbuly nevet vették fel. A hagyomány szerint örmény hercegi család voltak. Eredeti örményországi nevüket már nem tudjuk. A magyarországi ág megalapítója Korbuly Adeodat szamosújvári lakos, 1832. május 3-án családi nevének Hollósy-ra átváltoztatása mellett nyert címeres nemesi levelet és Gertenyes (Temes megye) községre királyi birtokadományozási levelet (donatiot). A nemesi levelét 1832. október 8-án hirdették ki Temes vármegyében. Gertenyesi Hollósy Etelka nagyanyám szülei, Hollósy Márton és bobdai Gyertyánffy Karolin voltak. Hollósy Etelka nagyanyám 1836. év április 26-án született. Férjével, csenei Vuchetich Sándorral 1856. november 16-án kötött házasságot. (8. sz. melléklet. A gertenyesi birtokadományozás és a Hollósy név felvételét engedélyező oklevél magyar fordítása 49. old.) 34