Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

A brinyi és csenei Vuchetich család, amelyből édesanyánk született Horvátországból származott, ahol már a XIV. században a horvát nemesek közt szerepeltek ősei. Egyikük, Vuchetich Pál brinyi vajda és helytartó, valamint fiai: György, Farkas és Péter, továbbá leánya: Filoméla, 1652. április 29-én kapták meg a magyar nemességet. Utódaik Lőrinc és Mihály 1698. augusztus 14-én Lipót királytól a brinyi birtokra és tartozékaira, amelyek a szomszédos öt falu határára is kiterjedtek donationális (adomány) levelet nyertek. Az eredeti okiratok dr. Vuchetich Endre rokonunknál meg vannak. A családfára vonatkozó adatokat is tőle kaptam. Vuchetich Farkas, az egyik az armális szerzői közül, a brinyi vár kapitánya volt. Vuchetich Miléta a Napóleon elleni háborúban a maburgettoi erődítmény parancsnoka volt. 1720-ban a család horvátországi birtokait a határőrvidék szervezésekor a felállítandó határőr ezredek részére lefoglalták. A család ez ellen tiltakozott és a kincstár ellen pert indított. Közel 100 évig tartott a per. A család egyik tagja Vuchetich Miklós (meghalt 1823-ban), ezen időkben Bécsben udvari káplán volt és az ő közbenjárásnak köszönhető, hogy a család és a kincstár között egyezség jött létre. Ennek értelmében a lefoglalt horvátországi birtokok helyett a család Magyarországon, Torontál vármegyében a csenei kincstári birtokra kapott újabb királyi donationális levelet, 1819-ben. A család 1820-ban költözött át Magyarországra. A csenei birtok aquisitora Vuchetich György, volt a dédatyám. 1761-ben született a horvátországi Stainicán. 1824. május 23-án kötött házasságot az osztrák Dertz Teréziával, dédanyámmal. Nyugalmazott kapitányként halt meg Csenén 1877. július 22-én, 86 éves korában. A család tagjai közül Mátyás a budapesti egyetemen a büntetőjog és magánjog tanára volt, 1827-ben halt meg. Olajfestményű arcképe az egyik szigorlati teremben függött, egyszer ezen teremben szigorlatoztam. Vuchetich Miklós 1833-ban vármegyei árvaszéki elnök, Vuchetich György Zsombolyán főszolgabíró (meghalt 1876.), Endre ügyvéd (meghalt 1894.), Alajos járásbíró, Istvánjogtudor és zágrábi kanonok volt (meghalt 1894-ben). Amidőn a zágrábi érseki állás megüresedett a magyar kormány Vuchetich Istvánt akarta a zágrábi érseki székbe helyezni. A magyar újságok már az arcképét és méltatását le is közölték (mint az új zágrábi érsekét), de Rómában Rampolla bíboros, pápai államtitkár meghiúsította a kinevezést és végül a Pápa mást nevezett ki. A család további tagjai: Vuchetich Sándor zágrábi főispán, Ferenc plébános (meghalt 1889-ben). II. István ezredes, III. István honvéd huszárőrnagy, Lukács császári és királyi őrnagy, János honvédszázados, IV. István honvéd hadnagy, V. István (Alajos fia) Perjámonoson szolgabíró, Ödön billédi ügyvéd, Iván előbb százados, majd nyugdíjba ment, elvégezte a jogot, ügyvédi vizsgát tett és Módoson gyakorló ügyvéd lett, VI. István Párdány-ban plébános, József vasúti titkár. Édesanyám Vuchetich Ilona leszármazása az 1652-ben magyar nemesi levelet nyert Vuchetich Páltól a következő: Pál fia, Farkas, ennek fia, Pál, ennek fia, János,ennek fia, Péter, ennek fia, János, ennek fia, Miklós, ennek fia, György (a kapitány), az én dédatyám, ennek fia, Sándor nagyatyám. Mint már leírtam, Vuchetich György dédatyám jött át Horvátországból Csenére és a kapott birtokon gazdálkodott. A csenei birtok eredeti nagyságát nem ismerjük, csak annyit tudok, hogy dédatyámnak sok gyermeke volt, és nagyatyám Vuchetich Sándor tőle 33