Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

Kászonyi Józsefet a szabadságharc összeomlása Komárom várában érte. Amidőn a várat feladták, a feladási feltételek közt szerepelt az is, hogy a honvéd legénység büntetlenül itt maradhat hazájában, a tisztek pedig szabadon külföldre távozhatnak. így a komáromi honvéd tisztikar elkerülte a világosi fegyverletétel alkalmával fogságba került honvédtisztek sorsát, amidőn is a magasrangúakat, akik azelőtt a császári hadseregben szolgáltak, vagy halálra ítélte és kivégeztette a bosszúra vágyó osztrák hatalom, vagy évekig tartó súlyos várfogságba vitte őket. Kászonyi József Komáromból Londonba emigrált - a legtöbb emigráns honvédtiszt Londonba ment - majd onnan Párizsba költözött. Ennek időpontjára nézve adat nem maradt fenn, és az emigráció túlnyomó részét ezután Párizsban töltötte. Amidőn 1856-ban Magyarországra visszatért, atyja, Kászonyi Sándor már nem élt, mert 1850-ben meghalt. Kászonyi József ekkor hazajött bátyjához, Károlyhoz - nagy atyámhoz - és felváltva hol nála Gádon, hol Pesten élt. Néhány év múlva végleg felköltözött Pestre. Ekkor még javakorbeli 46 éves ember volt és szerette volna katonai pályáját folytatni. Régi barátai, akik akkor Magyarországon ismét nagyobb szerephez kezdtek jutni, mindent elkövettek érdekében, hogy a hadseregben ismét alkalmazzák. Az osztrák császári uralom erre hajlandó is lett volna, de csak őrnagyi rangban vették volna vissza, mert ő mielőtt a magyar honvédséghez átjött, a császári hadseregben, mint őrnagy szolgált. Vagyis a szabadságharcban elért ezredesi rangját a császári hadseregben nem akarták neki megadni. Kászonyi József azonban sokkal önérzetesebb ember volt, semhogy ő, aki a szabadságharcban a harctéren hősies magatartása és fegyvertényei folytán lett ezredes és végül hadtestparancsnok, mint őrnagy szolgáljon a császári hadseregben. Miután nem akarták, mint ezredest alkalmazni, az új őrnagyi kinevezést nem fogadta el. Ekkor őrnagyi nyugdíjat állapítottak meg részére és azt kapta élete végéig. Budapest előkelő társadalmi életében élénk részt vett. Tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, pedig akkor még nagyon megválogatták, hogy kit vesznek be oda, mint tagot. Naponként eljárt oda, ott állandó whist kártyapartija volt. Állítólag a legjobb whist játékosa volt a Kaszinónak. Régi gárdista bajtársai, későbbi lovastiszti harctéri bajtársai közül is sokan tagjai voltak a Nemzeti Kaszinónak. Rendkívül nagy tekintélye volt, nemcsak szabadságharc alatti tettei miatt, hanem gondolkozása, tehetsége, műveltsége, szellemessége és modora miatt is általános tisztelet és szeretet vette körül. ítélőképességében, igazságérzetében, korrekt felfogásában annyira megbíztak, hogy amidőn a Kaszinóban valakinek ügyében becsületbírósági eljárás indult meg, ennek elnökévé rendszerint őt kérték fel. Ennyire megbecsülték szigorú és korrekt felfogását. Igen müveit és olvasott ember volt, tökéletesen beszélte a magyar mellett a német, francia, angol, latin és szerb nyelvet is. Társaságban nagyon szerették, mert igen szellemes jó modorú, kedves társalgó, igazi világfi volt. Mindig a legjobb társaságokban fordult meg, erről tanúskodnak azok a meghívók, amelyeket Bécsben, mint ott szolgáló lovastiszt kapott és, amelyek iratai között fennmaradtak. így például herceg Liechtenstein, a herceg Schwarzenberg, gróf Kinsky, továbbá az akkori bécsi orosz nagykövettől származó különböző estélyekre szóló meghívók, vagy a párizsi emigráció alatt gróf Batthyány Kázmérnétől, férje elhunyta alkalmából a temetésre szóló meghívó. Kászonyi József egyéniségére éles fényt vet a magyar királyi nemesi testőrségnél egészen fiatalember korában (19-től 21 éves koráig) eltöltött három szolgálati évére vonatko24