Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

zó, feljebbvalói által kiadott úgynevezett Conduite Lista, vagyis minősítési táblázat. Ezekben a jellemére, magatartására, tehetségére és tanulmányi előmenetelére vonatkozó megállapítások vannak feljegyezve. A Hadilevéltárból sikerült megszereznem másolataikat. Ezek szerint igen jó testi felépítésű, egészséges, jó kedélyű, sokoldalú tehetségű, jó erkölcsi magaviseletű, jó táncos, jó vívó, jó lovas, jó modorú, törekvő, tehetséges, vendégszerető, a szolgálatban szorgalmas, erkölcsi és jellembeli hibáktól mentes fiatalember volt, akit előléptetésre érdemesnek tartottak. Ez magyarázza a császári hadseregbeli gyors előmenetelét is. A szabadságharcban Görgey Artúr fővezér sokra becsülte őt. Gyors ütemben többször előléptette

2

8 és a peredi csata alkalmával a II. hadtest parancsnokságát neki átadta. Klapka György tábornok, Komárom várának parancsnoka és védője, ugyancsak nagyra becsülte őt, mert abba a néhány tagú bizottságba, melyet a vár feladása ügyében az osztrák ostromló hadsereg vezetőivel leendő tárgyalások lefolytatására kiküldött, Kászonyi Józsefet is kinevezte. Görgey és Klapka között a viszony idővel teljesen megromlott, valószínűleg stratégiai nézeteltéréseik miatt. Kászonyi József, aki mindkettővel nagyon jó viszonyban volt, az emigrációból visszatérve igen sokat fáradozott azon, hogy őket kibékítse és hosszú előkészítés után Görgey Arthúr és Klapka György Kászonyi József lakásán, Pesten találkoztak és ott békültek ki egymással. Nagynéném, Kászonyi Katalin, aki akkoriban szintén Pesten lakott - mert férje, Zákó György országgyűlési képviselő volt - sokat mesélt József nagybátyjáról. Katica néném nagy tisztelettel és szeretettel vette őt körül. Kászonyi József, aki soha életében beteg nem volt, élete utolsó két évét ágyban töltötte, mert a köszvény annyira kínozta, hogy úgyszólván felkelni sem tudott. Betegsége alatt is Katica nagynéném ápolta őt, aki emberfeletti erővel némán tűrte nagy fájdalmait. Kászonyi József 1888. március 30-án, 79. életévében halt meg. Temetése Pesten a Kerepesi úton lévő temetőben impozáns részvét mellett folyt le. Volt gárdista és császári lovastiszt bajtársai, Görgey és Klapka tábornokok vezetése mellett a 48-as honvédtisztek, a legénység nagyszámú küldöttsége, a Nemzeti Kaszinó Pesten tartózkodó tagjai úgyszólván teljes számban részt vettek a szertartáson. A rokonok és jó barátok tömege kísérte utolsó útjára a szabadságharc hős huszárezredesét. Alig néhány emléktárgy maradt csak utána. így például gárdista korából egy Bécsben készült, eredeti olaj mellkép, amely a gárdisták híres, szép egyenruhájában, ezüstsújtásos, piros atillában és nadrágban, párducbőr kacagánnyal, kócsagtollas medvebőr kucsmával ábrázolja. (Ez a kép 1979-ben birtokomban van. Kászonyi Sándor). Egy miniatűr arckép, szintén a gárdisták piros mentéjében és egy másik miniatűr kép fiatalemberként polgári ruhában ábrázolja. Az emigráció utáni korból egy őt polgári ruhában megörökítő dagerotyp kép és íróasztaláról egy masszív sárgaréz kígyó levélnehezék maradt. (A sárgaréz kígyó 1979-ben is birtokomban van, s fiatal koromban hallottam otthon, hogy Jóska bácsi azt Párizsból hozta. Kászonyi Sándor). :

s 1848 július őrnagy, október alezredes, 1849 január ezredes, ezredparancsnok, a tavaszi hadjáratban hadosztályparancsnok a III. hadtestben, az április 26-i komáromi ütközetben mutatott magatartásáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. Forrás: BONA GÁBOR: Tábornokok és törzstisztek... 430^131. o. 25