Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON: Történelem, ökomuzealitás, kultúratudomány

BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON Történelem, ökomuzealitás, kultúratudomány A múzeum a kultúrateremtésben résztvevő információs hely. A múzeumban, a gyűjteményi forrásértékekre kultúrakutatási bázisok alakulnak. A közművelődést szolgáló múzeumpedagógia látógatóbarát nevelési eszközrendszere a társadalom számára felhasználhatóvá teszi, kulturálisan közvetíti a múzeumi tudástár tárgyi-szellemi kincseit. A mediatizált világban a muzeológia változáson ment keresztül, növekedett az audiovizuális információ szerepe, a virtualitást és az interaktivitást biztosító digitális eszközök használata. A muzealitás története valójában eszmetörténet és hátterében értékképzetek konstrukciója áll. Az élő hagyomány és a modernitás közötti utolsó évszázadban a táj alakzatai, a szabadtéri emlékezettörténeti helyek folyton átalakultak. A muzealitás fogalmát alkotó tartalmak változtak. A lerombolt közösségek, az összedőlt tanyák és kastélyok, várak, manufaktúrák, régi ipari létesítmények, technikai eszközök, gépek, a kézműves kultúra, a beszántott ősi földutak, a boltíves régi hidak, a széthordott, lebontott szélmalmok világában az ember ősi tudása rejtezett. A tárgyi emlékek a hozzájuk kapcsolódó tudásstruktúrákkal, szellemi hagyománnyal együtt képezik a kultúrakutatás tárgyát. A földművelés, a gabonatermesztés, az állattartás kultúrája az esztendő ritmusára hangolt harmóniában állt a természettel. Mindez a jövőorientált biológiai-ökológiai megmaradást, az emberi gyarapodást, a fenntartható fejlődést szolgálta.

1 A kultúrtájba ágyazott, emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elemekhez tartozó és a természethez közvetlenül kapcsolódó helyszíneknek, a városi vagy rurális környezetben lévő szabadtéri épített emlékeknek, a régészeti-muzeális örökségnek és ökológiai emléknyomoknak fontossága van az ember életében. Ezek a kulturális örökség részeiként gondoskodást kapnak, törvény által szabályozott védelmet élveznek. Jelenlétük, restaurálásuk, fenntartásuk növeli a környezetükben élők életminőségét.

2 A tárgy- és környezetkul1 V.ö: R. Várkonyi Ágnes.: Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Bp., 2000.; Kósa L.: A természeti környezet és a tájat átalakító ember. = LIGET, 1991.1., Victor A.: A környezeti nevelés rendszere. ISKOLAKULTÚRA, 1993. 2-4. p., 8-10. p.; Vásárhelyi Tamás (szerk.): Környezeti nevelés a múzeumban. Bp., 1995.; Dennert, D.: Open for new learning. Museum education and new museology. ICOM CECA 2002. 4-11. p. 2 Vö. Fairclough, G.: Az Európai Táj Egyezmény (ETE) alkalmazásának lehetőségei és következményei .MŰEMLÉKVÉDELEM, 2008. 2. 79-95. p. Laszlovszky J. : Az Európai Táj Egyezmény és a hazai tájrégészet. MŰEMLÉKVÉDELEM, 2008. 2. 101-104. p., Rab Á.: Néprajz az információs társadalomban. Mindenes Gyűjtemény II. Artes Populäres 22. Bp., 2005. 357-371. p., Vö.: Greenhill, E.: The Educational Role of The Museum. London - New York Routledge, 1996., Vásárhelyi Tamás - Sinkó I.: Múzeum az iskolatáskában. Bp., 2004., Káldy M.: Múzeumpedagógia a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Bp., 1991. 169