Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

DLMÉNY ATTILA: Mézeskalács Kézdivásárhelyen

Farkas Gábor cukrász-szakács szakmai képesítését 1984-ben szerezte meg, mégpedig egy munkaprogramon kívüli egy éves tanfolyam elvégzésével. Időközben esti tagozaton érettségizett a kézdivásárhelyi 3. számú líceumban (ma Nagy Mózes Gimnázium). 1986-ban Kovászna városban is cukrászlaboratóriumot nyitottak, ahová kellett a szakember. Ennek irányításával a kézdivásárhelyi cukrászlaboratórium vezetőjét, Rózsa Zoltánt bízták meg, aki oda magával vitte Farkas Gábort is. Itt 1990-ig dolgozott, ezt követően kiváltotta az iparengedélyt és magánvállalkozásba kezdett, amit azóta is fenntart. Szándéka szerint saját cukrászmühelyt és cukrászdát szeretett volna nyitni, de terveiből gazdasági okok miatt csak a műhelyt sikerült megvalósítania. A cukrászatban szerzett tapasztalatát már 1990 előtt is kamatoztatta. Kedvelt alapanyaga a cukor volt, amiből elsősorban tortáik díszítéséhez különféle rózsákat készített ill. cukorszobrászattal is próbálkozott. Az 1989 előtti korszak egyik hiánycikke épp a szaloncukor volt, amit feleségével, Farkas Magdolnával (született Dobra) közösen otthon készített és azzal elsősorban ismeretségi körét látta el. Karácsony és húsvét táján éjjelnappal megfeszítve dolgoztak, hogy megrendeléseiknek eleget tegyenek. Karácsonyra a szaloncukor mellett készítették a mikulás-, húsvétra pedig a nyuszicukorkát. A hagyományos halascukorkát folyamatosan készítették, ugyanis ez a mindenkori vásárok közkedvelt édességének számított. Azonban 1989 után felhagytak a szaloncukor készítésével, mert az üzletek nagy választékban kezdték azt kínálni. A továbbiakban elsősorban a cukorból öntött termékeket készítették, amit eleinte egyházi búcsúk alkalmával értékesítettek. Kezdetben a hagyományos halformát, de később nyulat, kakast, elefántot, szívet és pisztolyt is formáztak. Újabb tárgytípusnak számít a többszínú, csavart színes cukorkapálca. A Kósa család is készített halascukorkát, amit a vásárokban a mézeskaláccsal együtt értékesítettek. így természetes, hogy Farkas Gábor is próbálkozott mézeskalács készítéssel. Már inas évei alatt is sütött mézeskalácsot, de ez akkor nem sikerült, ugyanis ifj. Kósa Sándor nem avatta be a család által készített mézeskalácsosság titkaiba. Tekintettel arra, hogy ennek a fortélyait nem tanulta, több éves kísérletezés után ért el eredményt. Mézeskaláccsal csak 2003 után jelentkezett, betöltve ezzel azt a hiányt, amit a Kósa család termékeinek eltűnése jelentett. A hagyományos alapanyagok használatával és a korábbi formavilág megőrzésével gyorsan elismerésre tett szert a szakmában és a vásárokban. A mézekalács alapanyagának búzalisztet, glukóz- és cukorszörpöt, ízesítésre ánizst, díszítéshez pedig különféle ételszínezékeket használ. A mézecskalács formázásához lemezből hajtott tésztavágókat szerzett be. Részben a Prodán

8 família eszközeit vásárolta fel, illetve ő maga készített tésztavágókat. Elmondása szerint, a régieket eleinte csak esztétikailag javította ill. alakította, de később már újakat is készített. Régi formának számít napjainkban is a szív, a ló, a lovas huszár és a baba. A személygépkocsik elterjedésével az autó forma is teret hódított. Már új formának számít 8 Kézdivásárhelyi mézeskalácskészítő család volt. 158