Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

BIERNACKI KAROL Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején Az első világháború befejezését követően jelentős politikai változások mentek végbe Közép-Kelet-Európában. Egyes nemzetekre nézve a háború kimenetelét „szerencsésnek" mondhatjuk, hiszen újjáalakult államiságuk — ide sorolhatjuk Lengyelországot — más államok és nemzetek pedig, mint például Magyarország a vesztesek táborához sorolhatók. A párizsi béketár­gyalások következtében átrajzolódott Európa térképe és ebből kifolyólag Magyarország Közép-Kelet-Európa legkisebb államává vált, gazdaságilag hátrányos helyzetbe került, területének és lakosságának majdnem két­harmadát elveszítve oly mértékben kiszolgáltatottá vált, hogy egy esetleges újabb háborús konfliktus kirobbanásával állami létét is veszélyeztethette volna. Budapestnek egy olyan szövetséges után kellett néznie, amely segít­hetne kitörni politikai és gazdasági elszigeteltségéből, amit össze lehetne kötni területi, legalább részleges revízióval. A lehetséges szövetségesek egyike Lengyelország lehetett, amely mellett az szólt, hogy „győztes" állam­nak számított, földrajzilag közel feküdt, hadi (idővel gazdasági) potenciája is állandó növekvő tendenciákat mutatott és nem utolsó sorban politikai konfliktusban állt a Magyarországot veszélyeztető egyik szomszédjával, Csehszlovákiával. Trianon után a budapesti kormányok tapasztalhatták, hogy a politikai barátságért nem egyszer gazdasági koncessziókkal kell fizetni, amire Lengyelország esetén — úgy vélték — nem lesz szükség, hi­szen a két nemzetet évszázadokra visszanyúló barátság és jószomszédi viszony köti össze. Lengyelország helye a Nyugat politikai elképzeléseiben még nem ala­kult ki tisztán, mivel a határai „képlékenyek" voltak, a hatalom pedig két vonalon gyakoroltatott. 1918. november 11-én Varsóban lefegyverezték a német alakulatokat, s a Régens Tanács (amely nem rendelkezett társadal­mi támogatással) átadta a „katonai hatalmat" is. Az volt a fontos, hogy mi­nél előbb legalizálják a hatalmat, s Lengyelország mérvadó partnerré váljon a béketárgyalásokon. Lengyelországnak olyan politikai erőre volt szüksége, amely képes összefogni a különböző politikai irányzatokat, pártokat, hogy a fiatal lengyel állam elkezdhesse önálló, független életét. Ezen elvárások­nak Lengyelországban Józef Pilsudski megfelelt. Tudta, hogy élvezi a tár­sadalom támogatását, egyre jobban nőtt a mítosza és népszerűsége. Jedrzej Moraczewski november 18-án hozta létre szocialista kormányát (1919. január 16-ig működött), amely ideiglenes volt, mint az állam többi intézménye is, egészen az Alkotmányozó Szejm összehívásáig. A Szejm ösz­szehívása azért volt fontos és döntő jelentőségú, mert csak az legalizálhatta a hatalmat Lengyelországban. Pilsudski gyorsan cselekedett, már novem­ber 16-án táviratozott a nyugati hatalmaknak bejelentve „a független Len­gyelország létezését..." 113

Next

/
Thumbnails
Contents