Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

Az új lengyel kormány rövid időn belül kiadta a legsürgősebb dekrétumokat, amelyek megalapozták az állam demokratikus rendszerét. November 21-én a Minisztertanács kinevezte Pilsudskit ideiglenes államfővé és felruházta a minisztertanácsi rendeletek ellenjegyzési jogával. Pilsudski bejelentette, hogy a kormány által kiadott összes dekrétum jogerőssé válik, miután bemutatták őket az Alkotmányozó Szejm első ülésén. November 28-án kihirdették a választási rendszert, a parlamenti választásokat 1919. január 26-ra tűzték ki. A választási rendszer meglehetősen demokratikus volt, mert ún. öt jelzős választásokat rendelt el: egyenlő, általános, közvetlen, proporcionális és titkos. Eltörölte az összes vagyoni, iskolai végzettségi korlátozást, szavazati jogot biztosított minden nagykorú és lengyel területen lakó polgárnak (azokra a területekre is vonatkozott ez a kitétel, amelyekre még nem terjedt ki a lengyel kormány igazgatása). Megadta a szavazati jogot a nőknek is, amiben megelőztek olyan államokat, mint az USA és más európai államokat. Pilsudski mindenáron el akarta érni Lengyelország egységes képviseletét Nyugaton. A jobboldalnak tett engedményekkel sikerült is e célt megvalósítani (a Nemzeti Demokrácia által támogatott Ignacy Paderewski 1919. január 16-án megalakította az új koalíciós kormányát és megtartotta a külügyminiszteri posztot). A lengyel ádlamfő tehát most már rendezhette — az ország jelenlegi helyzetében — az elsőbbséget élvező ügyeket. Amikor munkatársai szemrehányást tettek neki a jobboldallal szemben tanúsított túlságos engedékenysége miatt, azt válaszolta: „Ti nem értitek sem az én helyzetemet, sem az általános helyzetet. Itt nem a bal- vagy jobboldalról van szó, sz...k rá. Nem baloldali vagyok, s nem értük vagyok. Én az egészért vagyok. (...). A belső ügyeket majd a Szejm elrendezi, az hogy milyen lesz — baloldali vagy jobboldali —majd meglátjuk. Teljes erőmet a hadseregnek szánom (...). Ti csak a mában gondolkodtok! Néphatalom! Nem érdekel, hogy a hatalom most népi vagy más; a lényeg, hogy adják meg Lengyelországnak azt, amire szüksége van!" A kormánycsere következtében a nemzetközi fórumon bekövetkezett a várt eredmény: a győztes koalíció hivatalosan elismerte Lengyelországot: 1919. január 30-án USA, február 24-én Franciaország, február 27-én Olaszország és február 29-én Anglia. Január 26-án megtartották az általános Alkotmányozó Szejm-i választásokat, amelyet a német, az ukrán és a zsidó lakosság egy része bojkottált. Február 10-én Józef Pilsudski megnyitotta a Szejm ülését és tíz nappal később — az 1918. november 22-i dekrétum értelmében — lemondott ideiglenes államfői funkciójáról. Amíg nem dolgozzák ki az új Alkotmányt, érvénybe léptek azok az ideiglenes rendelkezések (törvények), melyek szerint J. Pilsudski továbbra is államelnök maradt. Pilsudski tehát megtartotta a —jogilag szankcionált — hatalmat és most már elkezdhette külpolitikai terveinek megvalósítását. Az ország jellegét illetően két koncepció alakult ki: Pilsudski híve volt a föderatív állam formájának, Dmowski és a Nemzeti Demokrácia pedig egy nemzeti államot akart formálni. Ehhez kapcsolódott a lengyel külpolitika irányvonalának kidolgozása. A nemzeti demokraták azon a véleményen 114