Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)

A Csanádvármegyei Szent István Közkórház 1945 és 1950 között

gyógyszerek. A járványok megjelenését és terjedését szigorú rendeletekkel próbálták meg szabályozni. [40. kép] Uray Vilmos igazgató-főorvos 1944. szeptember 7-én Szegedre, majd Budapestre utazott gyógykezelésre. A kórház irányítását Felletár Józsefnek adta át, aki ezt szeptember 23-ig látta el, majd a családja után ment a Dunántúlra. A front közeledte miatt sokan elmenekültek. Szeptember 22-én kihirdették Dávid József ezredes parancsát, amely szerint a 18 és 50 év közötti hadköteles férfiaknak gyülekezniük kell a városháza udvarán.

26

6 Szeptember 25-án éjféltájban a Kálvária utcán előrenyomuló szovjet katonai előőrs rálőtt a kórházra. Talán kaszárnyának nézhették az épületet. Ablakok és ajtók üvegezése ment tönkre és itt-ott a falakban is látszottak a lövedékek nyomai. Az intézmény területén - a kazánházban, az orvosi szobában, az istállóban stb. - több, a magyar honvédség által hátrahagyott fegyvert találtak és gyűjtöttek be.

26

7 Délelőtt a kórházra vöröskeresztes zászlót húztak föl és egy táblán olvasható volt: BOLNICA. A harcok magyar és szovjet sebesültjeinek ellátásában részt vett Diósszilágyi Sámuel, aki nem menekült el Makóról. A katonai parancsnokságtól igazolványt kapott, így szabadon közlekedett. A kórház vezetése Diósszilágyi Sámuelre hárult.

26

8 A Csanádvármegyei Szent István Közkórház 1945 és 1950 között Az orvosok távozása komoly nehézségeket okozott, amelyet a MAKÓI NÉPÚJSÁGban megjelent A makói kórház a nehéz időkben című cikkben az ismeretlen szerző - valószínűleg Diósszilágyi Sámuel, aki a szerkesztőbizottság tagja volt - nyilvánosan is elpanaszolt: „Azt, hogy a kórház már az orosz hadsereg előnyomulása első napján fegyvertűzbe került, egy kis ijedtség árán még meg lehetett úszni. De, hogy orvosaink nagy része elmenekült, vagy már előbb katonai szolgálatra bevonult, az már súlyosabb következményekkel járt." A cikkíró szerint Felletár József, Szabó György, Csernátony László, és Nagylaki Béla még a vörös hadsereg bevonulása előtt elmenekültek - valójában katonai szolgálatukat teljesítették az igazgató főorvos pedig betegszabadságra ment. Csupán Diósszilágyi Sámuel, Juhász István, Nyitray Gyula, Árva József, és Nagy Dezső maradtak a helyükön valamint a szerzetesrendi és világi ápolók nagy többsége. A sebészetet az utóbbi kettő, a szülészetet Nyitray Gyula irányította, a belgyógyászatot és a gyermekosztályt Diósszilágyi Sámuel. Hiányzott azonban az orr-fül- gégész és a szemorvos. Súlyos gond volt, hogy a kórház pénz és tüzelőanyag nélkül maradt. Pénzt adakozásból, tüzelőt a rendőrségtől, a várostól és a vármegyétől kaptak néha. A különböző motorok hajtásához szükséges üzemanyagot a szovjet katonai parancsnokságtól kellett kérni.

26

9 26

6 Felletár László: Dr. Felletár József élete. JAM A. 2386.2005.; Halmágyi Pál. A Makó környéki harcok In. Makó története 1920-tól 1944-ig. Szerk: Tóth Ferenc. Makó, 2004. 809. 2

6 Szűcs Ferenc visszaemlékezése 2010. ápr. 26. Diósszilágyi Sámuel: Emlékeim 1944 szeptemberéből. = Marosvidék 1959/3. 8-9. 26

9 MNÜ 1945. jan. 24. 2. 41