Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanád vármegyei közkórház alapítása
szobáját, pedig a fa megvolt rá. Breuer Istvánné az ápolónőt saját ügyei intézésére utasította a betegek ellátása helyett. 8 0 Papp Mihály panasza a visszájára fordult. Az 1870. január 12-i kórházi küldöttségi gyűlésen az alábbi határozatot hozták: az „okszerűbb kezelés végett a kórházi orvosi állomás elnyerése a tudori rangfokozathoz köttetvén a mostani 100 ftos fizetés f. évi május 1-től 200 ftra felemeltessék, s a jelenben alkalmazott tb. alorvos Papp Mihály ezen állásából az ellene felmerült, s jelentő küldöttség által alaposnak talált panaszok folytán felmentetvén, - kórházi orvosnak a főorvos úr által ajánlatba hozott Batizfalvy Antal alkalmaztassék." 8 1 A kórház tehát új alorvossal - Meskó János megyei főorvos továbbra is igazgató és Ghiba György személyében új, az ellátásért felelő gondnokkal folytatta munkáját. Árgyelán Mária, Kován Erzsébet, Göcz Veron és Bajnok Rozália voltak az ápolónők. 8 2 Komoly gondot jelentettek a makói gyógyszerészek. 1868-ban a főorvos arra panaszkodik, hogy megszüntették a szokásos, kórháznak adott újévi ajándékukat, és helyette három éven át 50 Ft-ot ajánlottak meg, de azt nem fizették ki. 8 3 Nagy Adolf 1869. évi elszámoló számlájából le is vonták az 50 Ft-ot, így 422 Ft helyett csak 372 Ft-ot utalt ki a megyei pénztár. Meskó János 1870-ben így fogalmazott: „a helybeli gyógyszerészek ezen ajánlta akkor, midőn köztudomásúlag a gyógyszerek árát legnagyobb részben az azok elkészítése és felosztása körüli munkák díja teszi ki ily közcélú intézetnél elfogadhatónak nem találtatván." A megye vezetése egyetértett főorvosával és utasította, hogy gondoskodjon házi gyógyszertárról. 8 4 A kórházat egyre többen ismerték, már nem csak Makón, hanem Csanád vármegye községeiben is, ahonnan előszeretettel utalták a betegeket a megyei intézménybe. Mindenkit azonban nem tudtak ellátni, ezért elhatározták, hogy 1870. augusztus 1-től „csak is községi bizonylatok mellett bekerült betegek fognak ápolás alá vétetni". A bizonylatok bélyegtelenek, így ingyenesen állították ki az elöljáróságok. Tartalmazniuk kellett az illető leírásán kívül annak vagyoni állapotát. 8 5 A megyei községek az ágyalapítványuk terhére utalhattak kórházba. Előfordult olyan eset is, amikor egy beteg felvételét elutasították. Ilyen volt a nagylaki Oláh Mihályné esete. Őt 1869 novemberében ápolták, majd a község a következő évben újrafelvételét kérte. A kórházban megállapították, arra, hogy „betegségéből felépüljön remény nincs [...] - az ő kórházban léte gátolja egy gyógyítható beteg felvételét, s mennyiben a kórházi betegek száma korlátolt, - ugyanezért, tekintve hogy a kórház a betegek kigyógyítására s nem szegény ápolásul állíttatott - s hogy említett czigánynő eddig tartása is már sokba került, s így N. lak város alapítványának egy évi kamatát felemésztette - intézkedést kér tenni az iránt, hogy ezen nyomorult czigánynő illetőségi község elöljárók tartására és gondozására biztassék." 8 6 8 0 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1870. jan. 13. Csvm. Kór. KflL ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 8 1 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1870. febr. 8. Csvm. Kór. Kül. ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 8 2 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1871. szepL 20. Csvm. Kór. Kül. ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 8 3 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1868. szept 5. Csvm. Kór. Kül. ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 8 4 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1870. máj. 7. Csvm Kór. Kül. ir. (1842>1866-1871. IV.B.254. CsML 8 5 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1870. jún. 25. Csvm Kór. Kül. ir. (1842> 1866-1871. IV.B.254. CsML 8 6 Csvm. Kór. Kül. jkv. 1870. márc. 11. Csvm. Kór. Kül. ir. (1842)-1866-1871. IV.B.254. CsML 14
