Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bonhardt Attila: A m. kir. honvédség harckocsizó egységeinek harca a II. világháborúban
már nem lehetett számolni, 35 harcjármű volt. 75 harckocsit pedig javításra a hadosztály szerelőoszlopához vagy a hazai gyárakba kellett szállítani. A fenti időszakban a hadosztály csapatai és a velük együtt harcoló német egységek 48 ellenséges harckocsit lőttek ki, ezekből 27 volt a magyar 3. harckocsi ezred számlájára írható. A 2. páncéloshadosztály magyar és német elöljárói, akik több ízben megtekintették a harcoló hadosztályt, mindig elismeréssel nyilatkoztak a seregtest teljesítményről. Model tábornagy, az Észak-Ukrajna hadseregcsoport parancsnoka kijelentette, hogy a 2. páncéloshadosztály bevetésének volt köszönhető az oroszok megtorpanása és visszavetése a Kárpátok hágói elől. Német részről is elismerték, hogy a magyar páncélosok a rendelkezésükre álló anyaggal csodálatos eredményt értek el, korszerűbb harckocsik birtokában pedig még többet tudtak volna teljesíteni. A kiesett magyar harckocsik pótlására a németek 10 Tigris nehéz-, 12 Pz.IV.H közepes harckocsit és 10 StuG.III rohamlöveget adtak át a 3. harckocsiezrednek. Az utóbbiak hosszú csövű 75-ös lövege is messze felülmúlta a Turánok tűzerejét. Az igazi sztár azonban a Tigris volt. Az 56 tonnás harckocsi 60-100 mm-es páncélzata, nagy tűzerejű, pontos 88 mm-es lövege visszaadta a magyar harckocsizók önbizalmát, amelyet a szovjet harckocsiknak a Turánnal szembeni fölénye az április-májusi harcokban megtépázott. A Vörös Hadsereg 1944 június-júliusában megindított általános nyári offenzívájának részeként az 1. magyar hadsereggel szemben álló szovjet csapatok is támadásba lendültek. Július 23-án Stanislautól északra, Jesupolnál és északkeletre, Mariampolnál a Vörös Hadsereg két jelentős hídfőt hozott létre Bysztrica nyugati partján. Az ezektől kiinduló támadás szétdarabolással fenyegette az 1. magyar hadsereg frontvonalát, ezért a hadsereg-parancsnokság elrendelte, hogy egy-egy, 2. páncéloshadosztály állományából szervezett harccsoport számolja fel a hídfőket. A harccsoportokba egy-egy harckocsi, illetve egy gépkocsizó lövészzászlóalj tartozott hadosztály közvetlen alakulatokkal megerősítve. A harccsoportok alig kezdték meg feladatuk teljesítését, amikor a Nadvorna és Stanislau közt, mintegy félúton lévő Ottyniánál a szovjet csapatok betörtek a magyar vonalakba. A betörés elreteszelésére a hadsereg-parancsnokság a még tartalékban lévő egy harckocsi- és egy gépkocsizó lövészzászlóaljat rendelte. A betörés azonban áttöréssé szélesedett és elvágta az Ottyniától északra küzdő részeket a hadsereg zömétől. Megkezdődött az 1. magyar hadsereg kikényszerített visszavonulása a Kárpátok gerincére. Páncélzatukat, tüzerejüket és mozgékonyságukat kihasználva a harckocsi-századok fedezték a többi alakulat visszavonulását. A Tigris harckocsikat erős páncélvédettségük, kiváló lövegük az utóvédek legtovább kitartó egységeivé jelölték ki. Satumiánál az 514-es magassági pontot biztosító két Tigris félóra alatt 14 ellenséges harckocsit lőtt ki. Az erdős terepen történő visszavonulás alatt nagy nehézséget jelentettek az erdőben előreszivárgó szovjet gyalogosok és könnyebb harcjármüvek. Ezek elvágták a jármüvekkel járható utakat, zavart és pánikot keltve a visszavonulók között. Az ilyen zsákokat általában az utóvédből előrejött harckocsik, Nimród páncélozott gépágyúk vagy rohamlövegek tudták megnyitni. Az ellenséges behatás miatt kiesetteken kívül sok harcjármüvet kellett visszahagyni üzemanyaghiány miatt vagy azért, mert nem voltak olyan hídvetők és vontatók, amelyek a meredek falú patakon átsegítették vagy elvontatták volna a műszaki hiba miatt elakadt harckocsikat. így vesztek el a július 24. és 29. közötti visszavonulás alatt a 3. harckocsi-ezrednek átadott német páncélosok, valamint az ezred Túrán állományának kétharmada. 83
