Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Szabó József János: Az Árpád-vonal. Magyar országerődítés a Keleti-Kárpátokban

2. Ukrán Hadseregcsoport Románia irányában. Mindig az összefoglalóiban szólja el magát a tábornok. Ebben az esetben is ez történik. „ ...A Kőrösmezőtől nyugatra és délre levő körzetben folytatott, kéthetes szívós harcokban az ellenség kimerült. Ennek következtében, valamint a 2. Ukrán Front csapatainak sikeres hadműveletei miatt - ezek délről megkerülték az 1. magyar hadsereget - az ellenség kénytelen volt megkezdeni csapatainak visszavonását Kőrösmező körzetéből Rahó irányába, és azon túl, Máramarossziget felé. A 17. gárda-lövészhadtest alakulatai, október 15-én áttértek az üldözésre. " 3 A 2. Ukrán Hadseregcsoport centruma ekkor már Debrecent is elfoglalta, a balszárny pedig Bajánál kijutott a Dunához. Tehát maga Grecsko tábornok is elismeri, hogy a magyar és német csapatok csak akkor vonultak vissza, miután dél felől bekerítés fenyegette a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalat védő seregtesteket. Ekkor bontakozott ki és nyert teret a 4. Ukrán Hadseregcsoport támadása is, amely tehát nem áttörte az Arpád-vonalat, hanem a bekerítés veszélye miatt visszavonuló 1. magyar hadsereget követve vette birtokba az üresen hagyott állásokat. Több mint egy évtizede kutatom a Magyar Királyi Honvédség 1944-ben, a Kárpátokban folytatott harcait. Sok veteránnal beszéltem, sok levéltári forrást feldolgoztam, végigjártam a harcok helyszíneit, tehát ezek az emberek, ezek az események közel állnak hozzám. Nagyra értékelem apáink nagyapáink katonai teljesítményét, helytállását. Hogy ne vádoljon senki elfogultsággal, beszéljen helyettem Hans Friessner vezérezredes, a német Dél Hadseregcsoport parancsnoka. Ő kifejezetten ellenszenvvel viseltetett irányunkban. Árulások, vesztett csaták című memoárjában lesújtóan nyilatkozik a magyar csapatok teljesítményéről. Többek között őket okolja a háború elvesztéséért. Ennek ellenére meglepő lelkesedéssel szól a Keleti-Kárpátok védőiről. Eltúlozza a német csapatok itt betöltött szerepét, de egyelőre elég, ha mi tudjuk, Az Arpád-vonalat nem németek építették, és zömében nem német csapatok védték. „Magyarok és németek tudják, sok, nagyon sokfügg helytállásuktól éppen ezen a fronton, melynek összeomlása beláthatatlan következményekkel járna Erdélyben harcoló bajtársaikra, mert az egész hadseregcsoport arcvonalának ezen a peremszakaszon van az egyik legfontosabb sarokpillére. Vállvetve harcolnak hát, olyan szívóssággal és bátorsággal, amely a legnagyobb elismerésre méltó. A Wehrmacht jelentésekben többször is név szerint említik a hősiesen harcoló katonákat, mint például (...) a magyar 21. határvadász-zászlóalj, melynek Brambring nevű főhadnagya, az egyik hegyiüteg előretolt figyelőjeként, tíz katonájával tartja az egyik döntő fontosságú magaslatot a túlerőben lévő ellenséggel szemben. (...) Hiába az ellenséges támadóerő számszerűleg sokszoros fölénye, az erdélyi hadszíntér keleti arcvonalán minden támadás megtörik Szeptember 25-én kifullad a szovjet offenzíva! Kelet-Magyarországon nem sikerült áttörni az arcvonalat. " 4 (122. oldal) Egy másik, a magyarok iránti szimpátiával egyáltalán nem vádolható mü, A Nagy Honvédő Háború története 1941-1945 negyedik kötetében, így foglalják össze a Kárpátokban 1944 őszén folytatott hadmüveleteket: „...október első felében a 4. Ukrán Front csak jelentéktelen sikereket ért el. Az ellenség, kihasználva a védelemre alkalmas erdős-hegyes terepet és a hágókban létesített erős műszaki létesítményeket, szívósan ellenállt. A jobbszárnyon harcoló 1. gárdahadsereg (...) október 18-án kénytelen volt abba31.m.. 218. o. 4 FRIESSNER, Hans: Árulások. vesztett csaták. Bp., CO-NEXUS Print, 1992. 122. o. 35