Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Szabó József János: Az Árpád-vonal. Magyar országerődítés a Keleti-Kárpátokban

hagyni a támadást. Ezalatt a front közepén támadó 18. hadsereg (...) jobbszárny-hadteste megkerülte az Uzsoki-hágót, a Sztavnojéra (Fenyvesvölgy - SzJJ) mért csapással elvágta a hágóhoz vezető utat, s az ellenséget visszavonulásra kényszerítette. A hadsereg balszárny-hadteste elfoglalta a Vereckei-hágót, és néhány kilométert előrenyomult déli irányban. A front balszárnyán a 17. önálló gárda lövészhadtest (...) október 14-ig eredménytelenül harcolt Kőrösmező környékén. Az ellenség azonban október 15-én megkezdte csapatai visszavonását, minthogy a 2. Ukrán Front csapatai elérték Debrecen és Nyíregyháza körzetét, és ez komolyan veszélyeztette az 1. magyar hadsereg hadtápját. „Csak a győztesnek hallani a szavát" A Magyar Királyi Honvédség ekkor - a nyilas hatalomátvétel után vagyunk - már felbomlóban volt. A fronton harcoló katona nem érzékelte a „nagypolitika" rezdüléseit, de hirtelen irányváltásait sem. Az ő életét parancsok határozták meg. Amíg a parancsok egyértelműek voltak, viszonylag minden gördülékenyen ment. A kiugrási kísérletről alig tudtak. Ha tudomást szereztek róla, várták a végrehajtási parancsot. Az viszont nem jött, csak a további harcra való felszólítás, és a nyilasok rémuralma. Sokan látták és érzékelték, hogy a háborút elvesztettük. Az utolsó reménység, a Kárpátok vonala is elveszett. Nem volt már erő és főleg hit a háború továbbfolytatására. A haderőt már csak a tehetetlenségi erő, a németek kényszere és a szovjetek elleni félelem vitte előre, vagy inkább hátra. Megkezdődött a magyar katonák vesszőfutása az életért. Felvetődhet a kérdés, miért fontos nekünk az a tény, hogy az Árpád-vonal volt az egyetlen olyan erődrendszer Európában, amit nem törtek át? A szakember eleve nem tesz fel ilyen kérdést, hanem tanulmányozza, és következtetéseket von le napjainkra vonatkozóan. Az osztályharcos történelemszemlélettel rendelkező „régi vágású" veterán nem hiszi az egészet, és nem is érti, miért kellett szembeszállni a „hős felszabadítókkal". Mire való egyáltalán erődíteni? Ki-ki döntse el felkészültségének, hozzáértésének megfelelően. Magam Hárosy Teofil hadiműszaki mérnökkari ezredesnek, az Arpád-vonal megálmodójának szavait idézem „... Vitán felül áll, hogy a védelem a döntést legfeljebb csak elodázza. Győzelmet - vagyis akaratunknak az ellenségre való rákényszerítését csakis támadással lehet kicsikarni. Ősi tapasztalat mégis, hogy a védő majd minden esetben erődít. De nem azért lesz vesztes, mert erődít, hanem azért véd, mert gyengének érzi magát. Ha a védő nem erődít, a támadónak csak annál könnyebb dolga van vele. Eldöntött küzdelem után már csak a győztesnek hallani a szavát, és ilyenkor elsikkad annak a feszegetése, hogy a győzelem minő erőfeszítésbe került.,,

6 5 A Nagy Honvédő Háború története 1941-1945. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp., 1966. 4. köt. 213-218. o. 6 Magyar Katonai Szemle 1941/11., 289. o. 36