Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Szabó József János: Az Árpád-vonal. Magyar országerődítés a Keleti-Kárpátokban
A völgyzár védelmét egy-egy erődszázad látta el, amelyik nem sokban különbözött egy gyalogszázadtól, azonban több sorozatlövő fegyverrel, aknavetővel, gránátvetővel, illetve páncéltörő fegyverekkel is rendelkezett. Az erődszázad mögött 10-15 km-re volt kiépítve annak a határvadász-zászlóaljnak a védőkörlete, amelyikhez az erődszázad is tartozott. A völgyzárak közötti hegygerinceken határvadász-portyázószázadok tartották az összeköttetést. Háború esetén, a gerinceken gyalogos csapatok által kiépített és védett tábori erődítések, úgynevezett „bástyaállások" húzódtak. A völgyzárak mögött védő határvadász-zászlóaljak nem jelentették az erődrendszer hátsó határát, mert ezek mögött hegyi vagy gyalogos csapatok álltak szükség szerint készenlétben, hogy a betört ellenséget visszaverjék. Az erődvonalat csak megkerülni tudták, áttörni nem Grecsko vezérezredes, az 1. szovjet gárdahadsereg parancsnoka az Árpád-vonalat erős védelmi rendszernek tartotta annak ellenére, hogy csak torzó volt. A völgyzárak közötti hegygerinceken alig volt erődítés, de még elegendő csapat sem állt a magyarok rendelkezésére a hézagok lezárására. „ ...Az Arpád-vonalon az ellenség - csupán a 4. Ukrán Front szakaszán - összesen 99 támpontot, 759 tartós vasbeton építményt, 394fa-föld erődöt, 439 nyílt tüzelőállást, 400 kilométer futóárkot és lövészárkot létesített, 135 kilométer hosszú harckocsi- és gyalogság elleni akadályt (árkot, sáncfalat, torlaszt stb.) épített. (...) Az ellenség kárpáti védelmének gyenge oldalához tartozott, hogy hiányoztak a reteszállások és az egyes fontos irányok között jelentős, meg nem erődített közbeeső szakaszok is akadtak a fő hegylánc mentén. " l Grecsko vezérezredes könyve végig sikeres szovjet előnyomulásról, a magyar ellenlökések sikeres visszaveréséről, lendületes támadásról, a szemben álló fél elkeseredett, makacs ellenállásáról szól. Ha figyelmesen tanulmányozzuk az elfoglalt, az ellenségtől visszafoglalt, ideiglenesen feladott, majd eredeti helyzetként visszaállított helységek és tereppontok listáját, meglepő eredményt kapunk. Nem kell számolgatni, mert a harcok eredményét és tapasztalatait a szerző mindig összefoglalja. íme: „...Az 1. gárdahadsereg, a 18. hadsereg és a 17. gárda-lövészhadtest 18 napos (szeptember 9-28. - SzJJ) támadásának fő eredménye az volt, hogy a csapatok átkeltek a Kárpátok fő hegyláncán és elfoglalták a hágók körzetét. A Kárpátok nehéz terepviszonyai között a hadseregek csapatai 4-7 kilométeres mélységben nyomultak előre. Tehát majdnem egy hónap alatt 4-7 kilométer. Ez nem igazán lendületes támadás. Pedig a hadműveletek nem csak tessék-lássék módon folytak. A szovjet csapatokat jól felkészítették a hegyek között folytatandó harcra. Az augusztus közepétől szeptember 9-ig tartó hadműveleti szünet alatt az utánpótlást is kitűnően megszervezték, a csapatokat pihentették és feltöltötték. Nem egy leharcolt és kimerült haderő volt az, amelyik nem jutott előre az 1. magyar hadsereg védekező csapatainak arcvonalán. Akkor hogyan sikerült mégis eljutniuk az ország belsejébe? Grecsko tábornok erre is választ adott azzal, hogy szemérmesen végig hallgatott arról, milyen sikereket ért el a 1 GRECSKO, A. A.: A Kárpátokon át. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1977. 83. o. 2 I. m.: 216. o. 34
