Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Marjanucz László: Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén
Marjanucz László Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén Magyarországon 1948-tól fokozatosan kiépült a sztálini típusú diktatúra. Fontosabb jellemzői, hogy a kommunista párt politikai egyeduralomra tett szert, s ennek birtokában Rákosi keresztülvitte a diktatórikus államszocializmus hazai adaptálását. A totális diktatúra átszőtte a politika, gazdaság és társadalom egészét, hatalmába kerítette a kulturális és tudományos életet. Törvények helyett az önkény uralkodott, az egyén elveszítette szabadságának legfőbb zálogát: kiszámíthatatlanná vált, hogy cselekedeteinek mi lesz a következménye. A formális hatalmi felépítmény csúcsán az MDP vezető testületei helyezkedtek el, melyek felhatalmazás nélküli törvényhozó szervként működtek. Formálisan nem, de a valóságban megszűnt a végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalom elkülönülése. A parlament, melynek 70%-a párttag volt, a politikai rendszer díszletévé vált, valódi funkcióját vesztett fejbólintó intézménnyé. Rákosiék semmilyen felelőséggel nem tartoztak az 1949-es választási komédián megválasztott parlamenti képviselőknek. Az állam - a végrehajtó hatalomösszeolvadt a párttal, a kormány tagjai nem miniszteri tisztségük okán, hanem pártfunkciójukból nyerték hatalmukat. Elsorvasztották a pártokat, fölszámolták a helyi önkormányzatokat és 1950-ben kiépítették a tanácsrendszert. Utóbbi a szó eredeti értelmével szemben a központi párthatalom meghosszabbított karja volt csupán. Az emberek elveszítették érdekképviseletük, társadalmi önszerveződésük minden formáját, ezzel állampolgárokból alattvalókká lettek. Semmi sem védhette meg őket a hatalmi önkénytől, személyi szabadságuknak semmilyen garanciája nem maradt. 1948-tól szovjet mintának megfelelően átszervezték a magyar gazdaságot. Az újabb gazdasági teóriáknak megfelelően, az állam bizonyos eszközökkel Nyugaton is beavatkozott a gazdaságba. Magyarországon többről volt szó: magukat a gazdasági folyamatokat akarták központilag megtervezni. A tervutasításos gazdaság kialakításában az vezérelte a pártot, hogy központilag állapítsák meg: milyen típusú és mennyiségű árut gyártsanak. Megfordult a normális rend: nem a piaci szükséglet szabályozta, mit és mennyit termeljenek, hanem a gazdaságot irányító bürokrácia határozta meg a szükségleteket. A kolhozosítással kettős célt akartak elérni: a mezőgazdaság „szocialista átalakítását", és a parasztsággal 77
