Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

tömeg, azt az időközben „magához tért" rendőrség Kovács elvtárs vezetésével szétkergette. Több tüntetőt megvertek gumibottal. A következő napok a különféle bizottságok, pártok megalakulását hozták. A gyárak leálltak, általános sztrájk volt az egész városban. Csoportosulások, gyűlések voltak városszerte. Megalakult többek között a Forradalmi Ifjúsági Szövetség is, melybe engem is beválasztottak. Erre a Járási Tanács zsúfolásig megtelt nagytermében került sor. Egy beszédet is tartottam ott. Aztán a bizottsági tagok felosztották egymás között a tevékenységi területeket. Én az élelmiszergyűjtésben vállaltam szerepet. Közöltük Makó és környéke lakosságával, hogy a pesti harcosoknak és Budapest népének sürgősen szüksége van élelmiszer segítségre az ottani ellátási nehézségek miatt. Várható, hogy a szovjetek hamarosan körül fogják venni a fővárost. Sürgősen meg kellett szervezni az élelmiszergyűjtést. Akkoriban az állandóan szűkölködő emberek pár nap alatt összehordtak több teherautórakomány élelmiszert: lisztet, krumplit, zsírt, hagymát, zöldségfélét, almát, káposztát, húst, szalonnát. Volt mit vinnünk a pestieknek. Makó és környéke igazán kitett magáért. November 3-án indultunk tsz-teherautókkal. Az utazás nem volt veszélytelen, mert ez idő tájt már újabb szovjet csapatok érkezését jelezték az ország keleti határáról. Ezek a csapatok mind Budapest felé vették az irányt. Ennek ellenére simán haladtunk az ÉLELMISZER föliratú teherautóinkkal egész Kecskemétig. Kecskemét előtt megtudtuk, hogy a város határánál szigorú szovjet ellenőrzés van, lehetetlenség lett volna tovább haladnunk. Közöltük a sofőrjeinkkel, hogy dűlőutakra letérve kerüljük meg a várost nagy ívben, és majd aztán térjünk vissza a főútra. Egy kis izgalom árán ez sikerült is. A szovjetekkel csak jóval később a főváros előtt találkoztunk ismét, de látván, hogy élelmiszert szállítunk, nem állítottak meg bennünket. Szerencsésen megérkeztünk Budapestre, és eljuttattuk az élelmiszert a megfelelő helyekre: kórházakba, iparitanuló-otthonokba, a felkelők csoportjaihoz, sőt az utcán is osztottunk belőle annak, aki kérte. Budapest 1956. november 4. November 3-án este egy iparitanuló-otthonban szálltunk meg a Váci úton, a Láng Gépgyár közelében. Az ott lakó fiatalok nagy része távol volt, csak kevesen voltak az épületben. Ezek közül többen részt vettek a pesti lövöldözésekben október utolsó hetében. Á november 4-én reggel kb. 5 106