Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

órakor kezdődő ágyúdörgést ők már „szakértőkként" magyarázták, a következőképpen: „Ez semmi különöset nem jelent, csupán a csatornákba menekült ávósokat akarják kikergetni a felkelők." Ez persze nem így volt, amint azt 6 óra után hamarosan megtudtuk. A szovjet csapatok tankokkal elfoglalták Budapestet és 6-7 óra között már özönlöttek a városközpont felé. Mi a Váci úton benyomuló tankok sokaságát láttuk. Ez elképesztő volt. A rajtaütésszerű támadás teljesen meglepte a forradalmárokat, hiszen előző este még a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyaltak a magyar és a szovjet vezetők Tökölön. A támadás annyira váratlan volt, hogy az Árpád-hídi útkereszteződésnél még 8 órakor is piros-fehér-zöld karszalagos nemzetőr „irányította" a forgalmat. A tankok rá se hederítettek, mentek egyenesen a Nyugati pályaudvar felé. Harmincötén voltunk Makóról az élelmiszerszállítmánnyal Budapesten. Öten felderítő útra mentünk a városközpont felé. A közeli rendőrparancsnokságon megtudtuk, hogy Maiéter Pált, aki előző este a forradalmi küldöttséggel Tökölre ment a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyalni, letartóztatták, Nagy Imre miniszterelnök pedig a jugoszláv követségre menekült. így a forradalom fej nélkül maradt. Továbbmentünk a Róbert Károly körútig, ahol a Mátyás laktanya felé vettük az irányt. Útközben sok magyar katonával és tiszttel találkoztunk, akik mind elhagyták a laktanyát. Megkérdeztük egy századostól, hogy akkor most mi lesz. O azt válaszolta: „Harcolni fogunk a megszállók ellen a városban lévő ellenállási gócokban, amíg lehet, aztán a budai hegyekben, és majd meglátjuk. Aki akar, az jöhet a Váci út közelében lévő Rákospatakhoz, jelentkezhet a felkelőknél, a jelszó: „Harcolunk". Fegyvert, lőszert lehet szerezni a Mátyás laktanyában." Amikor a laktanyához értünk, ott már javában folyt a fegyverkezés. Teherautókra rakták a fegyvereket és lőszereket. Az egyik kocsi éppen a Kilián laktanyához akarta vinni a fegyvereket. Aztán mi is szereztünk magunknak néhány fegyvert. Én egy vidékre hazaigyekvő katonától kaptam egy géppisztolyt. A társaim is kaptak, amit akartak. Még katonaruhát és köpenyt is, mivel a novemberi idő kezdett már csípőssé válni. Egyik makói fiú egy láda kézigránátot vett a vállára, és elindultunk a Rákos-patak felé. Ott már gyülekeztek a felkelők, nagyobbrészt 17-30 év közöttiek, de voltak a második világháborút is megjárt veteránok, valamint a Néphadseregből kivált katonák. Ez utóbbiak közül 2-3 mesterlövész aktív szerepet vállalt a fegyveres harcokban október végén. Ide is ugyanezen célból jöttek. 107