Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

Gergye Ottó Forradalmi emlékeim Az 1956-os év életem legmeghatározóbb jelentőségű éve volt. Ez év augusztusában mentem először külföldre, méghozzá Romániába, pontosabban: Erdélybe, Marosvásárhelyre és környékére a színjátszó csoportommal. Makói iskolám diákjai „A Pál utcai fiúk" című darabot adták elő, melynek előkészítésében Obersovszky Gyula színházi kritikus tanácsait is figyelembe vettem. (1956 október végén Obersovszky Gyula az „Igazság" című forradalmi lap főszerkesztője lett, majd az abban megjelent cikkei miatt 1957-ben 15 évi börtönre ítélték.) Erdélyi utazásunkon felbuzdulva, október 20-tól 24-ig egy szlovákiai (felvidéki) út szervezését is elősegítettem. Két autóbusz 40-40 fős pedagógus társaságával indultunk útnak Pozsony felé. Ekkorra már lehetett érezni, hogy a Sztálin-Rákosi diktatúra helyébe más korszak következhet. Pozsonyból Trencsén, Lőcse, Szepesváralja útvonalon haladtunk Kassa felé. Ekkor hallottuk a rádióban, hogy Lengyelországban kommunista és szovjetellenes tüntetések és zavargások vannak. Attól kezdve ez lett a fő társalgási téma buszon. Kassán egy üzlet előtt hangosan és magyarul rádió szólt. Éppen a hírhedt Gerő Ernő olvasta föl utolsó dicstelen szónoklatát. A pesti „csőcselék" szétszórásáról és a „rend" helyreállításának szükségességéről szónokolt. Ebből nekünk elegünk volt és otthagytuk a Gerő-frázisokat kürtölő rádiót. A következő nap világraszóló hírekről olvastunk és hallottunk: „Tömegtüntetés Budapesten. Véres összetűzések a rádiónál. Sok halott Budapest utcáin. Fegyveres fölkelés Budapesten." Hazafelé, Nagyabony főutcáján már Nagy Imre rádióbeszédét hallgattuk, melyben a fegyverek letételére szólította a budapesti felkelőket. Közöttünk a beszéd többféle hatást váltott ki. Néhányan egyetértettünk abban, hogy a Makóra való visszatérés helyett Budapestre kellene mennünk, hogy „mi is részt vehessünk a történelmi események irányításában". Ezt az elgondolást közöltük a busz utasaival, akik azt elvileg nem ellenezték. Sőt a többség helyeselte a Budapestre való utazást. Aztán azonban a higgadt megfontolás döntött: Mihez kezdenénk mi Budapesten? Hol szállnánk meg? Mi lenne a hölgy utasokkal és a buszokkal? így aztán 101