Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

Ezen a délelőttön már csend és nyugalom volt a Láng Gépgyár környékén. A Rákos-pataknál egy kis csoport környékbeli ember gyűlt össze, mert a víz szélénél egy halott szovjet katona feküdt. Megsajnáltuk, hisz ő kényszerből került a budapesti harcokba. Egy tisztességesebb helyet akartunk neki biztosítani, ezért a Váci útra vittük, ahol jó esélye volt, hogy a bevonuló szovjetek őt is összeszedjék a többi elesett társával együtt. Mi makóiak biztosan nem lőttünk le senkit, hisz el sem sütöttük a puskánkat. Illetve egyszer, amikor egy díszlövést adott le az egész csoport annak a meghalt felkelő fiúnak a tiszteletére, (még hétfőn délelőtt), aki vakmerő módon, „egyéni vállalkozásként", kiment a Váci útra, hogy a szovjet tankokra egy kézigránátköteget dobjon. Az oroszok észrevették, és egy pillanat alatt szitává lőtték. Az egyik mesterlövész lelőtt egy szovjet katonát egy tankról. Más eseményről a mi csoportunkkal kapcsolatban nem tudok. November 7-én, szerdán az üres teherautókkal (amelyeknek visszafelé Pestről Makóra fegyvereket kellett volna szállítani, mert Makón a forradalmárok ezt követelték), elindultunk haza. Még sokfelé hallottunk fegyverropogást, de azért már lehetett közlekedni. A menekülés November 7-e után már a makói pufajkások is kezdtek akcióba lépni az „ellenforradalmárok" összeszedésére. Engem még pesti tartózkodásom alatt kerestek a lakásomon, valamint az iskolánál. Mendei igazgató kartárs nagylelkűen ajánlotta, hogy hagyjam el az országot, de ne Jugó felé menjek, mert Titóék megbízhatatlanok. Ausztriába kell menni, ott szívesen fogadják a forradalom menekültjeit, mondta. Adott egy hivatalos igazolást, mely szerint Somogy megye nyugati szélén lakó szüleimet kell meglátogatnom. Ugyanis a pufajkások és az oroszok mindenütt igazoltattak, főleg a nyugat felé igyekvő „gyanús" fiatalokat. Október 15 táján Csávás Zoli, aki együtt volt velem Pesten, sőt a felkelőknél is, izgatottan rohant hozzám és közölte, hogy bevitték a rendőrségre, 6 pufajkás vette körül és vallatni kezdték: - „Maga az a Gergye? - kérdezték. - Nem. - De maga is ott volt Pesten a felkelőknél! Most takarodjon innen, de ha még egyszer idekerül, akkor többet innen nem megy ki!" 109