Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

Jó, mondtam, akkor hárman bemegyünk a gimnáziumba és kérünk két zászlót." A gimiben lévő lakásából kilépve, Marczis Vilmos igazgató barátságosan fogadott bennünket. „Szervusz, Ottó. Mit óhajtotok? Mivel szolgálhatok?" „Az ifjúság kíván egy tüntetést rendezni a Pesten és az országban meghalt honfitársaink emlékére, ehhez kérnénk két zászlót." „Rendben van. Szóljatok csak Almási bácsinak (a hivatalsegédnek), ő majd előhozza őket." A zászlókkal a várakozó csoportokhoz mentünk. Az indulás előtt valaki javaslatára beszóltunk a közeli kollégiumba, hogy az ottani diákokkal is növelhessük létszámunkat. Onnan kb. 10-12-en csatlakoztak hozzánk. A téren katonás sorba állítottam a mintegy 30 főnyi csapatot, miután 2 fiatal vállalta a zászlóvivők veszélyes szerepét. Ugyanis néhányan ávósok érkezését emlegették, akiktől bizony félni lehetett a Pesten és másutt történtek után. Ennek ellenére senkin sem látszott félelem, én pedig vezényeltem: „Igazodás jobbra, lépés indulj!" Katonás alakzatban elindultunk, majd rögtön rázendítettünk a közkedvelt dalra: „Kossuth Lajos azt üzente..." Az első strófa végére kb. 100 főre duzzadt a csapat létszáma. Ekkor egy fiatalember a sorból kilépve elkiáltotta: „Makó népe, csatlakozz" Mire a Korona Szállóhoz értünk, tömegesen álltak közénk az emberek és skandálva kiabálták a spontán követeléseket. Az én szlogenem a pestiek által hangoztatott szöveg volt: „Magyarország szabad haza, minden orosz menjen haza!" Aztán egymás után törtek fel az 1945 óta felgyülemlett vágyak: „Szabad választásokat szabad pártok részvételével! - Ruszkik haza! Szabadítsák ki a politikai foglyokat! - Forintért kenyeret, Gerőnek kötelet!" - Szabadítsák ki Mindszenty hercegprímást!" A tüntetők együtt ismételték a követeléseket. Amikor az indulás után kb. 15 perc múlva végignéztem a soron, elképedtem a hatalmas tömeg láttán. Nagy volt a lelkesedés, szinte örömmámorban voltunk a sikeres felvonulás miatt. Az ott lévők közül senkit nem ismertem, engem se ismert senki, az ott lévők sem ismerték egymást. A cél azonban közös volt: „Ruszkik haza!" és „Le a kommunizmussal!" Ezeket a jelszavakat skandálva mentünk a rendőrségre, ahol követeltük a vörös csillagos jelvények eltávolítását sapkákról, épületről és mindenhonnan. Kovács törzsőrmester kilépett az erkélyre és kényszeredett 104