Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

vigyorgással vette le a sapkájáról a jelvényt. Ezt megígérte a többi rendőr is. Voltak köztünk, akik máris fegyvereket akartak a rendőröktől, de ezeket leintettük, mert ez elhamarkodott lépés lett volna. A Tűzoltóságon barátságosan fogadta bennünket, és többen közölték, hogy ők is szimpatizálnak velünk. Ők is eltávolították a szovjet típusú jelképeket, vagyis a vörös csillagot, valamint a sarló és kalapácsos jelvényt. A tűzoltók szerepe fontos volt Makón, ahol katonaság nem volt, ellenben működött egy tűzoltókiképző laktanya, ebben több száz tűzoltó részesült katonás kiképzésben. Szükség esetén az ő támogatásukra is számíthattak a forradalmi erők. Nem tartottam helyesnek a tömeg részéről a Földházi tanácselnök házához való vonulást, mert megtudtuk, hogy a családi ház üresen állt. Lakói biztonságosabb helyre menekültek. Nem kis erőfeszítésembe került lecsitítani a forrófejűeket, hogy ne törjenek be a lakatlanul hagyott házba. Ehelyett a járásbírósághoz vonultunk kiszabadítani a politikai foglyokat a börtönből. Közben azonban kiderült, hogy ott csak kisstílű bűnözők, tyúktolvajok és hasonlók voltak bezárva. Ok a megfelelő helyen voltak, őértük nem lett volna érdemes bármit is kockáztatni. Nagy nehezen ezt is sikerült a tömeggel megértetni, és elvonultunk a járásbíróság épülete elől. Hát bizony a forradalom, az forradalom. Abban nem mindig a jogtudósok, orvosprofesszorok vagy feltaláló mérnökök vesznek részt. Ott jelen van a társadalom minden rétege. Ahogy láttam, nálunk a többség 1635 éves korú volt, de részt vettek sokkal idősebbek, sőt nők is szép számmal képviseltették magukat. Körülbelül este 10 óráig tartott a tüntetés. Addigra a legtöbben már hazamentek. Már csak a Szózatot akartuk elénekelni a Kossuth-szobornál, amikor megjelent egy szakasz rendőr. „Kik a szervezők?" - kérdezték. Erre hárman vagy négyen előálltunk. „Rendben van, mondták a rendőrök, de most a csendre és a lakosság nyugalmára való tekintettel a tüntetést be kell fejezni." Ezt mi amúgy is megtettük volna. Elénekeltük a Szózatot és hazamentünk. Jó néhányan még a következő estére is tüntetést terveztek, de én annak már sok értelmét nem láttam. Ugyanis 26-án este nagy sikerrel kifejezésre juttattuk mindazt, amit a város lakossága kívánt. Különben is, egy forradalmi hangulatot nehéz túlságosan hosszú ideig fenntartani. Ezek után az események után más lépésekre volt szükség. Ezért én a szombat esti (október 27-i) tüntetésre nem mentem el. Bár akkor is összejött egy kisebb 105