Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Gergye Ottó: Forradalmi emlékeim

kényszermunkában fel is építtették a kommunisták győzelmét jelképező szobrot. A szobordöntés után hazamentem és hallgattam a híreket. A budapesti és makói eseményekhez hasonló megmozdulásokra került sor országszerte, minden városban, sőt a legkisebb települések lakói is részt vettek valamilyen módon a forradalomban. A Szabad Európa rádió folyamatosan közölt híreket a budapesti fegyveres összecsapásokról. Az egész ország föllázadt a szovjet-kommunista diktatúra ellen. A rádiókban a világ minden részén erről szóltak a hírek. Magyarország ismét híres, hős nemzet lett. Elérkezett tehát a mi cselekvésünk ideje is. Ezzel tökéletesen tisztában voltam. Estefelé a városba mentem, ahol a ledöntött szobornál még mindig sokan csoportosultak. Különben az egész belváros tele volt emberekkel, akik mind az eseményekről beszélgettek kisebb csoportokban, és valamiféle folytatásra vártak. Hallgattam, miről beszélnek. „Most már mindenhol volt komoly megmozdulás, Makón is több kellene. - Kár, hogy nincsenek egyetemisták, akik megszerveznének egy nagy tüntetést. - Mi is tudnánk valamit csinálni. Meg vannak maguk őrülve? Pont most érkezett két teherautónyi ávós, mindannyiunkat szétlőnének. - Ha mindenki úgy beszélne, mint maga, akkor Pesten se lett volna semmi. - Igaza van. Mi sem félünk jobban, mint a pestiek meg a szegediek." E beszédekből jól láttam az általános hangulatot: szinte mindenki a tüntetés híve volt. Csak el kellett indítani a lelkes fiatalokat. Odamentem néhány kisebb csoporthoz és mondtam nekik: „Igaz, hogy Makón nincsenek főiskolások vagy egyetemisták, de rengeteg fiatal van, aki szívesen részt venne egy tüntetésben. Maga részt venne, ha elindulnánk? És maga? így kérdezgettem vagy 10-12 embert. A válaszok egyértelműek voltak: „Természetesen. - Hogyne, örömmel. - Persze, akár azonnal. - Pontosan erre várunk." „Igen, de először kellene egy fekete színű zászló. Meg egy nemzeti színű", javasolták többen. 103