Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943

mint ahogyan mondják milyen jó dolga van az első vonalbeli bakának, ha nagy a hó talán be sem jön a főtt étel a száraz koszt meg elég kevés... "

u A sztálingrádi hadmüvelet részeként 1943. január 12-én indult meg a szovjet „gőzhenger" a magyar arcvonal-szakaszon. Reggel 9.45 perctől mintegy 45 perces pergötüz feküdt a magyar állásokra Uriv-Sztorozsevoje térségében, majd ezt követően indult meg a páncélosokkal támogatott nagytömegű (vodkával alaposan leitatott) gyalogsági támadás. A hőmérő higanyszála lassanként mínusz 46 fok alá szállott, s ekkor már az állásaikból kivetett honvédek elsősorban azért harcoltak, hogy legyen fedél éjszakára a fejük felett. A III. és IV. hadtest katonái kilátástalan harcot folytattak már január 12-től, de a VII. hadtest honvédéi még állásaikban tartottak ki január 17én (pedig már a szovjet ékek jóval nyugatabbra szaladva „zsákba varrták" őket), a hajnali órákig. Végül január 17én, a kora reggeli órákban megkezdhették a visszavonulást. A III. hadtest német - szovjet nyomásra - elszakadt a magyar zömtől, s a német 2. hadsereg utóvédjeként harcolt 1943. február 1-jéig, mikor is a hadtest parancsnoka, gróf Stomm Marcel altábornagy - a magyar hadtörténelemben példátlan módon - feloszlatta és sorsára hagyta a reábízott katonák ezreit. A III. hadtest részei, harccsoportokba verődve végül kicsúsztak a szovjet gyűrűből, s csakúgy, mint a VII. hadtest részei, melyek az olasz és német visszavonulást testükkel fedezték, végül beérkeztek 1943. február elején a magyar gyülekezési körzetbe, Kijev környékére. A harcok alatt a sebesült honvédek többsége is elesett. A 21. gyalogezred harctudósításában olvashatjuk, hogy 1943. január 21-én, Novo Georgijevszkij településen: „ ...megkíséreljük leadni a sebesültjeinket, de az olaszokkal kitörő német eil (egészségügyi - BZ) oszlop is kénytelen a súlyos sebesülteket agyonlőni, mert nem képesek továbbszállitani. "

I

3 A visszavonulás során nem volt lehetőség a számtalan elesett, halálra fagyott honvéd és munkaszolgálatos számára a végtisztesség megadása. Veszteségi nyilvántartásuk sem történt meg minden alkalommal, 1943 tavaszán-nyarán hozzátartozóik általában olyan hivatalos értesítést kaptak szeretteikről, hogy „...a hadműveleti területen eltűnt". Azokra, akik szovjet hadifogságba estek, nem várt jobb sors, mivel a Vörös Hadsereg nem volt felkészülve nagyobb tömegű hadifogoly élelmezésére, elszállásolására, egészségügyi ellátására. 1943 telén-tavaszán ezért pusztult el oly sok magyar hadifogoly (alultápláltság, fagyás, járvány) szovjet mozgó hadifogolytáborban.

1

4 I Kovács József tartalékos tizedes (jászberényi 32/111. gyalogzászlóalj, 9. puskás század) levele feleségéhez (1942 december közepe). Eredetije Babucs Zoltán tulajdonában. I

I Vágó harctudósítás 1053.O. 1

1 A szovjet hadifogságban meghalt magyar hadifoglyok és civil internáltak részleges listája (mintegy 60 ezer fö) is az Irattár rendelkezésére áll számítógépes adatbázis formájában. A mostani Oroszországi Föderáció területén működött hadifogolytáborokban meghalt magyar állampolgárságú személyek keresése jóval nehezebb munkát jelent, mivel a magyar személyneveket és településneveket a cirill 21