Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943

Akik ottmaradtak az orosz hómezőkön, földi porhüvelyüket a - járványügyi okok folytán - a helyi lakosság temette el, s a visszafoglalt területre bevonuló szovjet katonák a korábban gondosan kialakított magyar hősi temetőket a földdel tették egyenlővé. A II. világháború magyar veszteségi nyilvántartásának rendszere

1

5 A hősi halottak azonosítását szolgálta az 1936 M. azonossági jegytok.

1

6 Az alumíniumból készült, kinyitható jegytok mindkét oldalára a HUNG ARI A felirat és egy 10x10-es rácsozató táblázat került, melyre birtokosának azonossági számát lyukasztották egy erre a célra rendszeresített lyukasztóval. Az azonossági szám tízjegyü számkombináció volt, melynek első négy jegye az anyakönyvi kerület számát, két jegye a születési év utolsó két számjegyét, az utolsó négy az adott esztendőben történt anyakönyvezés sorszámát jelentette.

1

7 A jegytokban került elhelyezésre a betétlap és a sebesülési jegy. A betétlapon a személyi adatok feltüntetése mellett az illető csapatteste és a bevonulás előtti utolsó lakhelye is szerepelt, bár az utóbbit csak mozgósítás esetén kellett kitölteni.

18 Az 1936 M. azonossági jegytokok, betétlapok és sebesülési jegyek kiosztása alakulatonként - 1938-tól indult meg. A jegytokok javarészét rosszul, vagy egyáltalán nem lyukasztották át, a betétlapokat is hiányosan töltötték ki, mivel tulajdonosaik úgy vélték, úgysem lesz rá szükség. A Szovjetunió elleni háború kezdetén arra is akadt példa, hogy az Erdélyből származó honvédeket nem tudták azonossági számmal ellátni, így azonosításuk jelentős gondot okozott. Az 1936. évi XXX. törvény az elesettek méltó módon történő eltemetését és nyilvántartását is rögzítette. A M. Kir. Honvédség hadbalépését követően, a hadmüveletek első szakaszában a tábori lelkészek látták el a temetés mellett a hősi halottak nyilvántartását is. A helyzet 1942-ben változott meg, amikor a HM 24.000/eln.22-1942. számú rendeletei kiadták, mely szerint a kivonuló alakulatoknál zászlóalj szintig bezárva, hadisír-nyilvántartó tiszteket kellett kijelölni. Ezen tisztek feladatához tartozott a hősi halottak felkutatása, azok összegyűjtése, illetve a hadisírok megjelölése, temetővázlatok, temetőkataszterek készítése. betűs írásmód jócskán elferdítette, emellett a szovjet adminisztráció nem az anya neve, hanem az apa keresztneve alapján tartotta nyilván a hadifoglyokat. 1

5 A témával kapcsolatban lásd még: Babucs Zoltán-Rácz Balázs: A HM Központi Irattár története. A HM HIM 85. éves évkönyve. Bp. 2003. ; Babucs Zoltán: „Béke poraikra..." - egy vándorkiállítás és tanulságai. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. 7. szám, Bp., 2005. 1

6 A bakanyelv dögcédulának, halott- vagy haláljegynek, halálcédulának nevezte. 1

7 Az 1936 M. azonossági jegytokok, betétlapok és sebesülési jegyek kiosztása - alakulatonként 1938-tól indult meg. Az anyakönyvi kerületek számát a Honvédségi Közlöny adta le folyamatosan. 1

8 Az azonossági jegytok betétlapja fehér, a sebesülési jegy világoszöld színű volt. Mindkettőt az összecsukható azonossági jegytokban kellett tartani. 22