Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943

Moszkva alatt 1941 végén a Vörös Hadsereg feltartóztatta az addig megállíthatatlannak hitt Wehrmacht csapatait. A szovjetek szívós ellenállása, a kemény tél és az utánpótlási vonalak végtelen elnyúlása végképp szertefoszlatta a németek „Blitzkrieg"-bt vetett győzelmi hitét. Hitlert ez ösztönözte arra, hogy az 1942-re tervezett nagy nyári offenzívába szövetségesei haderejét is mindinkább bevonja. Ebből a megfontolásból intézett levelet Horthy kormányzóhoz 1941 decemberében. 1942 januárjában Budapestre utazott Ribbentropp külügyminiszter és Wilhelm Keitel vezértábornagy. A tárgyalások során a német fél nem kevesebbet, mint a teljes magyar haderő - 3 hadsereg, mintegy félmillió honvéd - frontra küldését követelte. A magyar fél a hosszas tárgyalások végén - bírva a németek ígéretét, miszerint korszerű harckocsikat és páncéltörő eszközöket bocsátanak rendelkezésükre - egy hadsereg kiállításához járult hozzá. A frontra küldendő 2. magyar hadsereg nem a hadrend szerinti m. kir. 2. honvéd hadsereg volt, hanem állományát tekintve az egyenlő leterheltség alapján az alakulatokat az egész ország területéről állították ki.

2 A hadsereg három hadtestből (hadtestenként 3 könnyűhadosztállyal - melyek 3 gyalogezred helyett csupán 2-ből állottak), 1 páncélos hadosztályból és 1 jelképes repülőkötelékből tevődött össze.

3 A hadsereg részei (közvetlenek és kisegítő alakulatok nélkül): hadtest: könnyűhadosztály: gyalogezred: III. (szombathelyi) 6. (komáromi), 7. (soproni), 9. (nagykanizsai) 22. (komáromi, 52. (komáromi), 4. (soproni), 35. (szombathelyi), 17. (nagykanizsai), 47. (nagykanizsai) IV. (pécsi) 10. (kaposvári), 12. (szekszárdi), 13. (kecskeméti) 6. (kaposvári), 36. (kaposvári), 18. (szekszárdi), 48. (szekszárdi), 7. (kecskeméti), 31. (budapesti) VII. (miskolci) 19. (miskolci), 20. (egri), 23. (kassai) 13. (miskolci), 43. (miskolci), 14. (egri), 23. (losonci), 21. (kassai), 51. (kassai) " Az országos gyakorlat az volt, hogy a mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét hívhatták be, a fennmaradó hányadot pedig 30-45 év közötti póttartalékosokkal egészítették ki. A hadsereg erődítési munkálatainak elvégzésére hozzávetőlegesen kb. 30.000 munkaszolgálatost küldtek ki. A törzstisztek zöme már rendelkezett I. világháborús fronttapasztalatokkal, a hivatásos főtisztek zöme a Ludovikáról került ki, más részük a tartalékos tisztek állományából került ki. Az altisztek java része a jutási csapataltisztképzőt elvégzettekből került ki. ~ A tanulmány megírása során általános felhasználásra kerültek a következő, 1990 után megjelent új szemléletű szakmunkák: Szabó Péter: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942-1943). Bp., 2001 (2. kiadás). A továbbiakban: Szabó i.m.; Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a II. világháborúban. Bp., 2004. A téma iránt általános jelleggel érdeklődőknek ajánlható az 1989 előtt megjelent munkákból: Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943. Bp., 1989.; Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért. Bp., 1972.; Sára Sándor: Pergőtüz. A 2. magyar hadsereg pusztulása a Donnál. Bp., 1988. 17